Nemrég fejeztem be a könyvet, és erről szeretnék most röviden írni egy kis elemzést.
Az első benyomás...hm....visszaolvasva elég furának hangzik, amiket leírtam. Pedig azokban a percekben tényleg azokat gondoltam, és ezt nem is változtatnám meg. Viszont mikor máma a végéhez értem, valami mintha így megváltoztatta volna a gondolkodás módomat. Annyira...más lett a könyv végén a hangulat. De erről bővebben is lesz majd szó.
Szóval mikor bele kezdtem a második részbe, (mivel az első rész végénél hagytam abba) akkor Sally már a klinikán feküdt. Nagyon izgalmas résznél hagytam pont abba, de mivel fájt egy picit a fejem, és az ágyba kényszerültem ,gondoltam, elolvasom mi lesz ezután. Az események egymást követték, a végére már egy nagy, kialakult "mező" lett. Ezt úgy értem, hogy ugye minden személyiségnek meg volt a maga háttértörténete, hogyan "keletkezett", és hogy milyen jellemvonásaik voltak. Mindez csak a vége felé derül ki, addig pedig sok minden történik. Például egy regény nem regény, ha nincs benne szerelmi szál. Jó, a horror sztorik azok mások, abba maximum csak a halottak csókolózhatnak. De ez a szerelmi szál...nem is nevezhető szálnak. Ugyanis mindegyik faszi (Eliot, Todd, Rogan) csak a főszereplőt akarta magának, bármilyen jók voltak is az indulataik. Eliot olyan...nem szimpatikus volt. Én, ha vele kéne randiznom, biztos nem mennék el. Főleg, mert az olyan stílusúak mint az a fószer, nem igen jön be. Már kb. három házasságon túl volt....Hát Todd,...vele esetleg elmennék valahova, de a szerencsejáték szenvedélye miatt inkább hanyagolnám a házasságkötést. Lehet, még elkártyázná az összes vagyonunkat. Rogan. Na, hát ő....egy tipikus phszió-egér volt, aki mindegyik személyiséggel olyan rábeszélősen kommunikált. Megismerhettük a háttértörténetét, az előéletét, hogy miként is alakult a feleségével a kapcsolata, hogy hogyan akasztotta föl magát. A lényeg, hogy én valószínűleg az utóbbival jönnék össze. Indokot nem tudok mondani.
És akkor ugye a Titkos Ötök. Vicces név. Én is elneveztem régen a játékaimat-, akik ugye egy csapat voltak, valamiféle áll névvel. De ez a személyiség kibontakozása volt. Ennek a könyvnek az egész értelme. Csak is ez volt. Hogy miképp változnak(?) meg, vagy miképp látják a világot a szereplők, az elrejtett személyiségek. A kedvenc karakterem Derry volt, aki mesélte az egész történetet. Valahogy ő éreztette velem, hogy még a földön kell maradni, nem szabad elszállni a regényben. Az ízlését is csípem, mint ruha,- mint pedig pasi ügyben. (Szerintem, Derry, jól választottál.) Viszont a vége felét már kicsit félve olvastam.
Volt két, nagyon megrázó történet, amitől egy kicsit elment a kedvem az olvasásától. De nem adtam fel, tovább lapoztam. Ez a két élmény nagyon megrázó volt, még ha ez nem is igaz, vagy ha ez megtörtént, meg én...nem!! Valahogy nem bírom, ha állatokat kínoznak, vagy ha a főszereplő elmeséli, milyen szörnyű gyerekkora volt, Hogy folyton bántalmazták, és nem az "igazi" apja, hanem a nevelő. Bezárták a szekrénybe, vagy megszíjazták. És így alakult ki (így is) Jinx személyisége. Ő érezte, és hordozta azt a fájdalmat, amit Sally a szüleitől elszenvedett.
Nem olvastam még ilyen régi könyvet, és nem is szándékoztam. Viszont ajánlották, így elolvastam, és nem lehet összehasonlítani a mai, vörös pöttyös könyvekkel. Lehet, hogy azok is nagyon jók, de nincsenek úgy leírva a cselekmények, ahogy ebben a könyvben. És mivel ettől az írótól először olvastam könyvet, még nem tudok mondani semmit biztosra. Azt sem állítom, hogy ez a könyv sokaknak tetszene, de érdemes elolvasni, mert elgondolkodtatja az embert azon, hogy ki is ő valójában.
Ami viszont egy kicsi negatívum, hogy a szerző azzal pótolta a "hézagos" történéseket, hogy perverz módokat talált ki. A főszereplőt valahogy mindig olyan helyzetbe hozta, hogy egy perverz stricivel kell szembe néznie. De valahogy mindig megmenekül a karmaik közül. (Egyrészt hála Jinx-nek, még ha olyan vad is.) De minden tiszteltem a szerzőé, nagyon jó könyvet írt, és le a kalappal előtte.
A végéről még annyit, hogy az utolsó részekben a doki próbálja vissza fuzionálni a személyiségeket, hogy végül egy, és erős személy legyen, akiben a többiek tovább élhetnek. Nagyon tetszett, hogy a dr. Ash hipnotizálva viszi őket vissza a múltjukba, és a vicc, hogy sikerül is neki! Nálam biztos nem működne, én nem tudnék annyira ellazulni, mint a szereplők. De a múltakból tudjuk is meg, hogy hogyan jöttek, hogyan hasadtak le a fő személyiségtől a többiek. Nagyon érdekes, és megrázó történeteket írt le Daniel, és ha szereted a különleges olvasmányokat, akkor ezt neked találták ki. Hidd el, nem fogsz unatkozni olvasás közbe!
"Csak ő tudja, mi van a sötétben....."
