J. L. Armentrout - Ónix

Fülszöveg:

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.

De nem ez a legnagyobb problémánk.

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? 

Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? 

És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Vélemény:

Most azt csinálom, mint Katy. Leírom a véleményem egy könyv után. 

Tulajdonképp nem tudom, hogy érezzek. Egyszerre volt felkavaró, jó, de még is olyan....más! Daemon még mindig cuki, bárhogyan is vesszük. Katy próbál eltérni a megszokott, könyvbéli női szereplőktől, akik minden áron maguk akarják megoldani a problémákat. Aztán bejön egy új szereplő is. Ahw... ez kicsit idegesített! 

 Alig vártam, hogy végre olvassam ezt a könyvet, mert az első része jó benyomást keltett. Élményekkel gazdagodtam, de a szókincsem nem nagyon fejlődött. (Értsd.:folytonos káromkodások) Nem zavartak, végül is ez csak egy ifjúsági olvasmány, pont az én korosztályom részére. Viszont hiányzott belőle, ebből az egészből valami. A túlfűtött romantika persze benne volt, mert hát miért is ne?
"- Daemon... - [egy szomorú pillanatban] megcsókolt!"- Katy szemszög. Komolyan, néha én is megkérdőjelezem az író épelméjűségét!! SPOILER!! Például, amikor Katy majdnem megölte (és meg is ölte, de nem Dee -t) Dee-t, és Daemon erről tudomást szerzett, miért nem volt rá kiakadva?! Az oké, hogy szereti, de azért Dee a testvére, és Adam is már annak számított "volna". SPOILER VÉGE!!

 Elkövettem a hibát, hogy a végére lapoztam, és rájöttem a közepe felé, ki is volt az, aki szétválasztotta Dawsont és Bath -et. De érdekes volt, ahogy ezt levezette az író. És jól írta a fülszövegben is. ,,Senki sem az, akinek látszik." Ha valakit kedvesnek hiszel, elárul. Ez így van rendjén a könyvekben is. 

  Olyan, mintha egy rossz, elcsépelt, és szerelemmel túlfűtött novellát olvastam volna. Amiben, nem számít, mennyi a gonosz, legyőzik, és végül a szerelmesek együtt lehetnek. DE! A vége rohadt jóra sikerült, mert nagyon jó kis csavart rakott bele az író. Nincs se jó, illetve se rossz vége. Aminek hangulata szerintem passzol a könyvéhez. 

 Tehát, összességében, nem egy nagy hűhó az egész. Én szeretem, jó sorozat, de meg kell adni a módját, hogy elolvassuk. A könyvnek 4/5 pontot adok, de remélem a következő két rész is vissza hozza a hangulatot, amit eddig átélhettünk. 

Suzanne Collins - Az Éhezők viadala

Leírás:

Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben.

Vélemény:

Ma úgy voltam vele, hogy rászánom magam, és elolvasom. Körülbelül hét és fél órán át lapoztam a könyvet, minden lapjait, és azt kell, hogy mondjam, minden hülyeséget, ami az írónőtől származik...elenyész! Hogy miért? Mert rendkívül jól ábrázolta az emberi helyzeteket, a viadalt, és a szerelmet. Mármint, azt nem lehet csak úgy ábrázolni, de valahogy annyira aranyos volt a kapcsolat Peeta és Katniss között. De lehet, hogy inkább a szereplő személyisége nyűgözött le. Édes volt, és kész! Katniss-t egy elég temperamentumos lányként mutatják be, pedig valójába ő sem különbözik a többi szereplőtől. Cinna és Haymitch szerethető karakter, és remélem a következő könyvben több szerephez jutnak. 

  Egy nagy problémát nem értettem. De lehet, hogy nem is probléma, hanem inkább hiba. Vagy életérzés?! Hogy miért zárják őket egy nagy terepre, ahol egymást kell öldökölniük? Nem éreznek utána megbánást, vagy valamit? Mert ha például én megölném a vetélytársamat, az lehet, hogy részben jó lenne, és közelebb kerülnék a győzelemhez, de utána biztos nem tudnék mosolyogni, beszélni, de úgy még... beszélni sem. Vagy, hogy kinek az ötlete volt ez? Több gyereket berakni, és hagyják, hadd öljék meg egymást, nem számít, ha többé már nem mennek haza. Ez az egy kis bökkenő volt, viszont én a történetben nem láttam semmi kifogásolhatót. 

  Az író jól bemutatta a túlélés lehetséges eszközeit. (Lehet, hogy sok filmet nézett.) És nem volt nehéz elképzelni sem, miként érezhettek a szereplők egy adott pillanatban. A karakter és a táj leírása is nagyon jól passzolt a szövegkörnyezethez. 

  A kedvenc részem a vége felé volt, mikor Peeta és Katniss összehabarodtak. Ha a legvégén nem is, annyira édesek voltak! Jó párt alkottak! Vagy amikor próbálták egymást ápolni, mikor Peeta lázas volt. De amit hiányoltam a végéről, hogy nem írta le, milyen volt a találkozás a családjával és Gale-lel. Hogy oda bökött volna egy csípős beszólást, és Prim jól megölelgette volna. Vagy valami hasonló, kedves véghez számítottam. De ami mondjuk a második illetve harmadik részben volt öldöklős jelenetek teljesen elvitték ezt a hangulatot. Végtére is nem mindig lehet happy end, ugye?

  Bárkinek tudom ajánlani, aki szereti a kalandot, és nem csak tini regényekre vágyik. ;) Én erre a regényre 5/4,5 pontot adok, hisz azért még is valószerűtlen dolog játszódik le, ami az író fantáziájában ez még lehet gyönyörű, de a könyvben mássá válik. 

Becca Fitzpatrick - Finale ~ Végjáték

Fülszöveg:

Nora és Folt azt hitte, immár maguk mögött hagyták a bajokat. Hank nincs többé, a csúf vendettának véget vethetnek. Ám Hank - akaratlanul - után Nora válik a nefilek vezetőjévé, és be kell fejeznie, amit előde elkezdett. 

Vagyis el kell pusztítania a bukott angyalokat. El kell pusztítania Foltot. 

Nora ezt sosem tenné meg így hát tervet készítenek Folttal. Elhitetik a világgal, hogy szakítottak, és belülről alakítják át a rendszert. Nora meggyőzi a nefileket, hogy hibát követnek el, ha a bukott angyalok ellen szállnak hadba, Folt pedig megtud mindent a másik oldalról, amit csak képes. Megállítják a háborút, mielőtt egyáltalán elkezdődne. 

Azonban még a legalaposabban kidolgozott tervek is sokszor félresiklanak. Norát mindenestől igénybe veszi új szerepe, és az addig sosem tapasztalt hatalom vonzásába esik.

Vélemény:

  Mivel ez egy befejező kötet, örültem, hogy elolvastam. De nem csak ezért. Szerettem a történetet, mert magával ragadó volt, és most elengedtük. Nagyban nem változott a korábbi kötetektől, ugyan olyan sajátos hangulatot teremtett. Ami még mindig csípte a csőrömet, az a női főszereplő, Nora Gray. Annyira idegesítő némely jelenetben, és annyira értetlen, hogy komolyan, félbe hagytam miatta az olvasást. Foltot sem nagyon értettem, hogy tud mindig Nora-val lenni, és hogy tudja megvédeni. Persze, a szerelem elvakítja a látást. Ami viszont kis pozitívum, hogy Vee-ről is kiderülnek dolgok, és nem érezzük annyira mellékszereplőnek szegény lányt. Scott most is hozza a formáját, bár a végén sajnáltam. Pont a jó szereplőkkel történik ilyen, hát ez milyen má?! Dante-t legszívesebben felrúgtam volna, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is el, szóval egy jó pont az írónak! Marcie nem érdekelt túlzottan, bár volt egy olyan rész, ahol "fontosabb" szerepet játszott, de az a cselekedete is kudarcba fulladt, tehát mondhatni, semleges szereplő volt. 

  A történet, az események egészen megközelíthetők voltak, bár volt, ahol néha valóságszertűlenül írta le, bár ebben a könyvben mi nem valóságszerű? Azért örültem, hogy a végén minden jóra fordul, és persze tudtam, hogy ez lesz, mert mégsem egy Shakespeare könyvet vettem a kezembe, hanem egy vörös pöttyös könyvet, ahol várható, hogy a jó nyer, a gonosz pedig veszít. De valahol ez fordítva van. . . 

  Azoknak ajánlanám, akik egy kis újdonságot, kevés humort és mély, bensőséges szerelemről akarnak olvasni. Mert ebből a könyvből aztán nem hiányzik! Értékeléseim alapján ez a könyv 4/5 pontot érdemel. Jó befejezés volt, és örültem hogy olvashattam. 

Ransom Riggs - Üresek városa

Fülszöveg: 

Tíz különleges gyerek és egy különleges madár menekül három evezős csónakon 1940. szeptember 4-én Cairnholm apró szigetéről a walesi szárazföld felé, amikor csatahajók bukkannak fel a láthatáron. Csakhogy a gyerekek nem háború elől, hanem a hétköznapi emberek által elképzelni sem tudott szörnyek, az üres rémek elől szeretnének biztonságot találni egy újabb (vagy régebbi) időhurokban, ahol ugyanazt a napot kell megélniük az idők végezetéig, de nem fenyegeti őket sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Gondviselőjük, oltalmazójuk, az alakváltó Vándorsólyom kisasszony a szörnyek elől menekülve madáralakot öltött, szárnya megsérült, így se repülni, se újra emberi alakot ölteni nem képes. Ha sürgősen nem segít rajta egy hozzá hasonló, a különleges képességekkel megáldott/megvert gyerekeket oltalmazó madár-asszony, soha többé nem válhat emberré. Ifjú védencei mindent megtesznek érte, ám a háború sújtotta brit földön nemcsak német katonák, de vérszomjas lidércek és üres rémek is nyüzsögnek.

Vélemény:

Ugyan olyan jó könyv, mint az első része. Sok akció történik benne, és végre kezd kicsit pörögni az élet. 

A szereplők megmaradtak a saját világukban, érzelmileg és jellemileg. Most valahogy Jacob személyisége nem kötött le, maga a karakter sem, csak a végén. Millard volt az, aki jobban el tudta mondani, képzelni a helyzetet, de a a kis kaland vezetője Emma volt, természetesen. Jó, hogy történt benne "ideghúzás", amikor már nagyon akartad, hogy kiderüljön valami. Ez a végén fordult elő. SPOILER!!!! Mikor már Vándorsólyom kisasszony visszaváltozna, kiderül, hogy nem is ő az, hanem a testvére, Clued, vagy Clue?! Nem figyeltem annyira a nevét, mert teljesen kiakadtam, meglepődtem a végén a hülye csavar miatt. És, hogy a végén, Jacob ugye búcsúzkodik, de mind hiába. Elrabolják a többieket az üresek/lidércek, és Jacob rájön, hogy mi is IGAZÁBÓL a képessége. SPOILER VÉGE!! Az viszont tetszett, hogy több ilyen kis úti cél volt, hogy megtalálják Ökörszem kisasszonyt. Hogy eljussanak Cairnholm -ból Londonba, és stb...

 Tehát, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak, azoknak inkább a Neveletlen Hercegnő naplóját javasolnám, mert ez egy teljesen magával ragadó és sajátos hangulatú történet, tehát meg kell lennie egy olyan állapotodnak, hogy elolvasd.