Lesley Downer - Az utolsó ágyas

Fülszöveg:

Hogyan lehet szerelmes az ember, amikor annak a társadalomnak, amelyben él, még szava sincs erre az érzésre? Az utolsó ágyas egy történelmi tényeken alapuló szerelmi regény, a tizenkilencedik századi Japán krónikája, amikor a távol-keleti szigetország a modern világba belépve maga mögé utasítja a középkori hagyományokat. Egy sógun, egy hercegnő, valamint a női palotában élő háromezer asszony története, akiknek a polgárháború végén búcsút kellett inteniük korábbi életmódjuknak. 

Japán, 1865. Edo városában a női palota olyan, akár egy tündöklő hárem; tele intrikákkal, erotikus rivalizálással. Háromezer nő, s csak egyetlen férfi, az ifjú sógun. A palota ura Szacsit, egy tizenöt éves leányt választja ágyasául. LyLz ország azonban változik, nyugatról fekete füstöt okádó hajók érkeznek… A külföldiek mindenre képesek, hogy megszerezzék maguknak a fennhatóságot Japán fölött. Kitör a polgárháború… Szacsi megpróbálja elterelni az ellenség figyelmét az úrnőjéről, ám kis híján az életével fizet bátorságáért. Végül egy lázadó harcos menti meg őt, s ekkor Szacsi szívében addig ismeretlen érzések ébrednek, ám ebben a különleges világban nincs helye a személyes érzéseknek. Mielőtt azonban Szacsi egyáltalán álmodozni merészelhetne a közös életükről, még a saját, titkokkal terhes múltjával és származásával is szembe kell néznie…

Véleményem:

Még jó, hogy a könyvtárból kölcsönöztem ki ezt a könyvet, mert amúgy nem hiszem, hogy pénzt adtam volna rá. Hogy miért? 

Kezdjük ott, hogy a fülszövege igazán csábító, és tényleg az ember talán meg is kívánja a mesét, amit rejthet, de miután a végére értem, örültem, hogy elolvastam. A történet elején "Szacsit" (a nevekre még visszatérek) egy vidéken nevelkedett szamuráj leszármazottjaként említi az írónő. Majd a hercegnő, egy falun átvonulás során, kiszemeli őt a tömegből, amit eddig még értek. Még a sógunnal való, irracionális szerelme is érdekelt! De ami utána jött! Oké, most erős spoiler részek jönnek, szóval akinek szándékában áll elolvasni,... ne tegye, az pörgesse le a bejegyzést. 

Kezdem ott, hogy a sógun ágyasává teszi. Mennyi időre is? Egy éjszakára. Aztán az alig tizenéves fiút elszólítja a kötelessége, de addig Szacsi rá sem hederít. Azt hiszi terhes egy alkalomtól, de nem történt semmi. Nem is akar maradni a gazdagságban, sokkal inkább emlegeti azt, hogy visszamenne a szüleihez. BUT! Miután meghallja a sógun szerencsétlen halálát, nyomban előveszi a szomorú arcát, és siratja,... talán együttérzésből. Mert hogy szerelemből biztos nem, az száz százalék. (Ki lenne az a hülye, aki egy éjszakás kaland után beleszeret a másik félbe? Úgy, hogy szinte alig tud róla valamit? Őrültség lenne...) Ezt a jó kis felütést egy baromi unalmas, vontatott rész követte, ahol szegény írónő már nem is tudott miről írni jókedvében. Kitért az öltözködésre, szokásokra, a háremen belüli civakodásra, a polgár háborúra, és még sorolhatnám. Ez még így nem is tűnik olyan vészesnek, ahogy leírtam, de ahogy ez a történet haladt! Maga volt a forró vízből való hideg zuhany! A palotát megtámadják a déliek, és a kimenekülés a palotából olyan kalandokat hozott magával, mint; új szerelmek, új helyek megismerése, Szacsi szülei meglátogatása, barátok szerzése, félés az új dolgoktól, és a többi.

A szereplőkön belül voltak olyanok, akiknek nem lehetett érteni a reakcióját. Egy rész elolvasása után azt kérdeztem magamban, hogy vajon miért viselkedett így? Igen, Fuyu-ról beszéltem. Egy hevesebb vérmérsékletű lányról, aki valószínűleg féltékeny volt főszereplőnkre, ezért verte fejbe a fapapucsával. De a történet vége felé pedig segített neki. Még is mi okból? Ha eddig utálta, akkor most miért nem tette? Az egyetlen olyan személy, akivel én szimpatizáltam, az Taki volt. Mindenhez passzolt a megjegyzése, és hű volt az űrnőjéhez. Ennyi elég volt, hogy elnyerje a szimpátiámat. Spoiler vége

Szacsi. Ez...ez...!! Utána néztem az írónő önéletrajzának, és ott azt írták, hogy sokat foglalatoskodott a keleti kultúrával, és hogy csak olyan könyvei voltak otthon, de... ha már egy hiteles dolgot akarunk átadni a másiknak, nem elég csak a harcokról, és az öltözködésről beszélni. A neveknek is fontos jelentésük van, főleg azoknál a népeknél! És ez, hogy... csan - mi ez?! Na mindegy is. Ezeknél a könyveknél szerintem csak a nevekre vagyok nagyon allergiás, de nincs mit tenni. Nem én írom, hanem az okosabbak.

Külön pozitívuma a könyvnek, hogy az örömlányokat és a gésákat külön említi. Hiszen sokan összetévesztik a két foglalkozást, és ez a gésákra sértő! Fontos még megjegyeznem azt is, hogy az elején való bukdácsolások meghozzák a kívánt hatást a végére. Nagyszerű csattanóval zárul, nem teljesen happy end, de még is hagy bennünk nyomot.

Nem egy vörös pöttyös könyv, de az események még így is meg vannak benne. Kicsit elnyújtottan, de ott vannak. Merem ajánlani a keleti kultúrát érdeklődőknek, Japán fanoknak. 4/5 pontot érdemel. 

Chris Bradford - A harcos útja

Fülszöveg:

Jack Fletcher hajótörést szenvedett a 17. században Japán partjainál, amikor szeretett apját és a hajó legénységét kegyetlen kalóznindzsák lemészárolták. 

Miután a legendás kardforgató, Maszamotó Takesi oltalmába veszi, Jack előtt egyetlen járható út marad: a Busidó, avagy a Harcos Útja… 

Ám a szamurájjá válás rögös útját a túlélésért folytatott harc szegélyezi. Noha barátja, Akikó mindvégig mellette áll, Jacket lépten-nyomon megtámadják és csúfolják társai. 

Mindezek ellenére vajon sikerül-e bátor szívvel és magasba emelt karddal szembenéznie halálos vetélytársával?

Véleményem:

Talán ez az első olyan könyv, amit az Ulpius háztól olvasok, és azt kell hogy mondjam, az író elnyerte a tetszésemet, pedig róla is most hallottam először. Na de lássuk magát a szereplőket és a történetet!

Borító: Észre vettem, hogy a borítót mostanság nem igen pontozom, pedig azért nagy szerepe van egy könyv "megismerésében", hogy felkeltse az olvasó érdeklődését. Gyakran több minden múlik ezen, mint azt hinnénk. És szerintem ez az ezüstös ragyogás a szamurájjal együtt jó kis kompozíció. Szerintem a piros sugár a lemenő napot, illetve Japán zászlóját is akarta ábrázolni. Ötletes! 

Szereplők: Egy szóval tudnám szinte mindegyik szereplőt jellemezni. Volt karakterfejlődés, így nem panaszkodhatunk arra, hogy az első részekben megismert szereplők egyhangúak, és mindig ugyanazt az arcukat mutatják. Jack-nél például az volt a fejlődés, amikor apját megtámadták, és ő nem tudott rajta segíteni. Félt, és tehetetlennek érezte magát, azonban mikor befogadták, és szamurájként kezdték nevelni, sokkal bátrabb és kitartóbb lett. Jamamotó szintén valahogy így. Ő Jack "féltestvére" volt, hiszen főszereplőnket örökbe fogadta egy szamuráj, Maszamotó, akinek is a fia volt Jamamotó. Eleinte rideg és távolságtartó (ami érthető ilyen helyzetben) Jack-el, míg egy nap elkezdenek a bokkennel edzeni, és Jack megmenti az életét. (2x is) Innen (is) egy érzelmi fejlődést láthatunk, ahogy a két testvér megpróbálja tisztelni és értékelni egymást. A történet is erre épült.

Történet: Az egyedi megfogalmazás mellett, jó kis leírások tarkították az eseményeket. Nem volt az a benyomás, hogy már megint egy olyan Japánt utánzó regény, ahol szerelem, gyász, és gyilkolás van. Akadt itt is halál, de ezt kompenzálta az, hogy itt nem a szerelemre koncentráltak első sorban. (azért valljuk be, elég sok könyvben van szerelmi szál, ami nélkül nem tudna továbbhaladni a történet...) Az író azt próbálta közölni, hogy ha hétszer esünk is el, nyolcszor is fel tudunk állni. Nagy bölcsességeket és igazságokat közölt, ami nem volt eltúlozva. Tipikusan az a japán ember szájából való mondat. És oda illett! Illetve a sztereotípiák is megjelentek Japánnal kapcsolatban. (cseresznyefa, teák, szaké, ninja, szamuráj, és a többi és a többi) De egyáltalán nem rossz hangvételben írtam. Sajnáltam, hogy vége lett, mert szívesen olvasgattam volna még, de a jó hír az, hogy nemsokára jön a második rész, amit már nagyon várok!

Ajánlás: Fiúknak és lányoknak egyaránt ajánlatos betekintést nyernie eme könyvbe, hiszen ha fiú vagy, kedvelni fogod a harcos jeleneteket, ha pedig lány vagy, akkor bepillantást nyerhetsz egy régi keleti kultúra világába, persze csak részben. 

A könyv nálam egyébként 5/5 pontot kapott, mert egyszerűen imádtam! Chris Bradford f** yeah!

David Levithan - Nap nap után

Fülszöveg:

„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

Vélemény:

Egyszer biztosan mindenkiben megfogalmazódott az, hogy más életét élje. Valljuk be, azért ez nem kivitelezhető, de mostani könyvünk főszereplőjének, A-nak ez mindennapossá vált. Lássuk először a szereplőket!

„A”; mert az igazi nevét nem tudjuk, és mert ő is így mutatkozik be nekünk. A mi kis szereplőnk identitása egyik napról a másikra változik, külsőleg persze, de ha ő fiúnak vallja magát, akkor nem visszakozik attól, hogy másnap lány lesz?! - Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, majd utána gyorsan el is vetettem, mert ha már több éve ennek van kitéve, akkor valószínű, hogy már hozzászokott az ilyen helyzetekhez, illetve a gyors döntéshozatalokra is. „Írói” szemmel mondanám, hogy egy fiú karaktert nehézkes hitelesen visszaadni, A-nál nem igazán volt érezhető, bármilyen visszafogott és művelt is volt. Szimpátiát ért el vele, semmi többet.

Rhiannon; bármennyire utálja is ő a nevét, szerintem csodás! Nekem nagyon tetszik a leírt külsejével együtt. Szerintem egész normális karaktert játszott, bár nem nőtt a szívemhez. A párkapcsolatába azért beleszólnék! (ha-ha-ha) Ha érzékelte (már így a végére), hogy valami nincs rendben Justin, a barátja, és ő közte, miért ragaszkodott annyira hozzá?! Mintha egy halottal próbált volna meg együtt lenni, és ez annyira leszívta a hozzá fűzött reményeimet, hogy hagytam, hadd bontakozzon ki, engem nem érdekel.

Nathan; a kis „ördög vadász” Tudhattam volna, hogy a történetben ilyen is elő fog fordulni, de hogy valaki ennyire fanatikus legyen és ezért még egy oldalt is nyisson, az azért már elég durva. Megértem az ő helyzetét, a bizonytalanságát, mert hát emberek vagyunk, és az új dolgoktól, a természetfeletti dolgoktól tartunk, hiszen csekély információt birtokolunk. És attól tartok, ennek a Poole tiszteletesnek még fontos szerepe lesz a továbbiakban…

A rövid szereplő gárda „kritizálása” után áttérnék magára a cselekményre, ami helyenként volt megrázó és szívszorító! Kezdjük ott, hogy a könyv nem szólt másról, csak az élet nagy problémáiról. Ami alatt azt értem, hogy: öngyilkosság, meleg párok, családtagok elvesztése, elhízottak lenézése, drogosok és még sorolhatnám. Mindenki találkozott már ehhez hasonló esettel, és a legtöbben vagy próbálnak nekik segíteni vagy pedig elfordulnak tőlük, amit igen rosszul tesznek! A könyv szerzője, David is próbálta hárítani a túlzott negatív nyomást, hogy a főszereplőkkel segített a kölcsön vett testeknek (személyeknek). Az öngyilkosságot megkísérlő lányt megszólaltatták, hogy ossza meg a problémáját, ne pedig elbújjon előle. A „mindenkit lenéző lányt-t” nem hagyta megszólalni, nehogy megbántson valakit. A drogos résznél pedig lehet, hogy falazott az „ál” fiútestvérének, azonban elmondta neki, hogy azért ez nem szép dolog, és akárhogy is lesz, ő mellette áll. Így próbálta az író kompenzálni a dolgokat, ami szerintem ügyes húzás volt, és mindeközben jól összeboronálta a szereplőinket.

Egyéni véleményem róla, hogy nem lett ez olyan borzasztóan rossz könyv, bár lett volna rajta még mit csiszolni. (Ugye bár, semmi és senki sem tökéletes!) És hogy kiknek ajánlanám? Nos, talán azoknak, akik úgy hiszik, az élet egy mézes-mázos cukorka (ugye nincs köztetek ilyen?:D), és rájöjjenek arra, hogyha van olyan, aki segítségre szorul, annak segítsünk, és ne hagyjuk magára! Mert az ember nem oldhat meg mindent önmaga!

Mai molyos idézetemet pedig megosztom veletek, hiszen részint kapcsolódik a történethez is.;)

"Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

George Orwell

George Orwell (eredeti neve: Eric Arthur Blair) (Motihari, India, 1903. június 25. –London, 1950. január 21.) angol író, kritikus, újságíró.

[...] Orwell 1938-ban TBC-s lett. 1941-től a BBC-nél dolgozott és a második világháború idején a Home Guardban (honvédelmi polgári testület) teljesített szolgálatot. 1943-44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó Állatfarmot, mely a háború idején – mivel a Szovjetunió Nagy-Britannia szövetségese volt – nem jelenhetett meg. Felesége halála után a skót partok közelében levő Jura szigetén telepedett le. Itt írta meg híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. A könyvet 1949-ben adták ki.

Orwell alig néhány hónappal élte túl főműve megjelenését: 1950. január 21-én halt meg tüdőbajban.

Cassandra Clare

Cassandra Clare 1973. július 27-én, amerikai szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Teheránban, Iránban. Gyermekkorának nagy részét a világ körbeutazásával töltötte a családjával, így egy hónapig élt apja hátizsákjában, mikor szülei megmászták a Himaláját. Tíz éves kora előtt már Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Svájcban is élt.

Mivel a családja rendkívül sokat költözött, Cassandra a könyvekben talált ismerősökre és mindenhová egy könyvvel a hóna alatt ment. Középiskolai éveit Los Angelesben töltötte, ahol történeteket írt az osztálytársai szórakoztatására, köztük egy epikus novellát "A gyönyörű Cassandra" címmel, mely egy azonos című, rövid Jane Austen történeten alapul (és amely később írói álnevét is inspirálta).

Lauren DeStefano - Hervadás

Elnézést, hogy ennyire elhanyagoltam ezt az oldalt, csak rájöttem, hogy eddig nem igen volt kedvem írni, na de most hanyagoljuk ezt! Lássuk a Hervadást, vagyis a könyvet!

Fülszöveg:

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Véleményem:

Mivel a szereplőkről egy külön jegyzetet készítettem, engedjétek meg, hogy ezzel kezdjem! ^^" 

Elsőként Rhine-t mutatnám be, akinek már a neve is olyan szépen cseng! Mond valakinek valamit? Ha nem megy így elsőre, akkor megsúgom: a neve a Rajna folyót takarja! Még pedig egy európaiét! A másik ok, ami miatt ez a szereplő megtetszett, hogy a leírtak alapján eszméletlen külseje lehet! A heterokrómiát én nem betegségnek veszem, sokkal inkább egy különlegességnek! Továbbá a személyisége is egyéni volt. Ez a "bármiárondekiszabadulok" mód nagyon hatást ért el, míg a többiek lassacskán beletörődtek, hogy abba a házban kell élniük. Szóval nagyon tetszett, hogy ő mindvégig magát adta, és tartotta magát a férjétől. 

A következő kiszemeltem Cecily, a másik feleségtestvér, eléggé vad természetű volt a korához képest. Bár, a vörösökről azt hallottam, hogy igen kapósak.:'D Szegény, Lindennel együtt, a boldog tudatlanságban szenvedett, és másképp élte meg a valóságot, mint a többi feleség. Ami vele történt, kissé szomorúvá tett. Tizenhárom éves korba teherbe esni kissé távol áll tőlem, de ha olyan rövid ideig élünk, akkor élvezzünk ki mindent, nem, Cecily? (Bár a mai korosztályról ne is beszéljünk...!) S amilyen kicsi volt a többiek között, úgy próbált meg több figyelmet kérni. Ez azért a kicsikre igen jellemző, nem gondoljátok? 

Rose-nak (az első feleségnek) amilyen szép neve volt, olyan szépen el is távozott tőlünk, még pedig gyorsan. Alig tudtuk megismerni, így csak Rhine szeméből láthattuk, milyen is volt ő valójában. 

Jenna, a harmadik legidősebb feleség, mindig a háttérben figyelt, és segítőkész volt. Olyan értelmes karaktert formázott meg, hogy kár volt megölni. :,c (Hupsz, spoiler! ^^") 

A többi faszikáról meg csak annyit mondhatok, hogy; volt a szolgáló, Gabriel, aki beleszeretett a főhősbe és ő is viszonozta, és egy Rómeó és Júlia történetre emlékeztettek, illetve volt még a "dili-doki", Vaugh - aki csak annyit csinált, hogy helyenként rosszalkodott, majd eltűnt, és "kereste tovább az ellenszert". Lindenről pedig csak egy szó jut eszembe, az se túl hosszú: Naiv! De túlságosan is! Bár, azt kell hogy mondjam, nem hibáztathatjuk. Az apja nem egészen úgy nevelte fel, ahogy kellett volna. Hamis információkkal tömte tele a fejét, így nem csodálkozom rajta. (De azért az még is milyen már, hogy azt gondolta, hogy a feleségek csak úgy önszántukból oda mennek és boldogok lesznek vele?!) 

A történet pedig.... elvarázsolt! Remek disztópikus esemény sorozat! Végre egy olyan könyv került a kezembe, ami képes volt belőlem érzelmeket kicsikarni. Egy-két kósza könnycseppet is megejtettem a szomorú pillanatokban. Szerintem remekül megírt történet, kiszámíthatatlan szálakkal (amiknek külön örültem!), és tiltott szerelemmel/vágyakkal. Bárki, akinek egy kis rossz hangulata is van, olvassa el, és még rosszabb lesz! ^^" (Persze, nem úgy érteeem....) 5/5* -ot kap! (ilyen pontozásom se volt még)

Nyári összesítés

Mostanság nem írtam, előre is elnézést, aki nézte a blogot! ^^" Már valahogy nem köt le, hogy könyvekről beszéljek, mert rájöttem, úgy sem tudom olyan jól összeszedni a gondolataimat, ahogy akarom. De folytatni fogom, csak hát kisebb kimaradásokkal. ;) Lássunk egy nyári összesítőt, miket is kölcsönöztem ki a könyvtárból!

1. Tökéletes kémia / Vonzás szabályai

Nekem ez a kettő teljesen új volt, és már marhára elfelejtettem, mit akartam írni róluk, mert még júliusban olvastam, és tán' akkor kellett volna leülnöm, hogy le pötyögjem nektek a tutit. Most csak arra emlékszem vissza, hogy tetszett is meg nem is. Nekem kicsit sok volt benne az ilyen bandás megnyilvánulás. A harmadiknak inkább neki sem állok, mert úgy is tudom, mi lesz a vége.:') Rossz fiú - Jó kislány, vagy Rossz fiú - Rossz kislány kombó, aki egymás ellen vannak, utána meg szívszerelmesek lesznek. Pls, no! >-<" De az első rész nagyon tetszett, ls az szerintem felülmúlhatatlan a következőhöz képest. 

2. Anne Frank

Ennek a könyvnek sokáig keresték a hitelességét, míg aztán kiadták. Szerettem is, de csalódnom is kellett benne. Anna napjai körülbelül úgy teltek, hogy be volt zárva egy nagy házba, és onnan írogatta a naplóját, én meg ... ah... nem is tudom. Jobban örültem volna neki, ha valami háborús fogságban csücsül, és onnan írja a naplót. Jó, kicsit morbid vagyok, tényleg. És ezt nem is kívánhatnám, de így nekem nem annyira jött be ez az egész, habár végigolvastam. A lány kitartása viszont példamutató, így ajánlanám kötelező olvasmánynak. 

3. Üvegváros 

Jaj, az a drága Végzet Ereklyéi sorozat! Imádom minden részét, mert Cassandra olyan hitelesen tudja előadni még a legkisebb részletet is, hogy szinte én is főszereplőnek érzem magam, együtt  harcolok velük, stb... 

Ez a rész engem meglepett. Több olyan dolog is történt benne, amire nem számítottam. Például egy új szereplő, Sebastian köszönt nekünk, olvasóknak. (Egyébként tök cukker!*-*) Olyan dolgok derültek ki, hogy csak néztem. Cassandra úgy öldöste a saját szereplőit, mintha nem ismert volna irgalmat, és hát ne feledkezzünk meg a végéről sem! A nagy csattanó jelenet! Folyt a nyálam is, annyira vártam már, mire jut a végére. Ez lett szerintem az eddigi legjobb rész, az első kettőn kívül, de még számomra nincs vége! ;) Nagyon várom már, mit hoz a sors Jace és Clary számára! 

Barbara Lazar - A virágszamuráj párnakönyve

Fülszöveg:

Kozaisó vagyok. 

Ötödik Leány. 

Játéknő. 

Mesemondó. 

Szerető. 

Feleség 

Szamuráj.

„Az életemmel dicsőséget kell hoznom a családomra.” – Egész életében ez a cél lebeg a szegény földműves család kis Ötödik Leánya előtt, aki csupán hatéves, amikor egy darab földért cserébe apja eladja a földesúrnak. A kegyetlen Csibánál megtanulja, hogyan tűrje csendben a megaláztatásokat és a szenvedést, azonban Daigoro no Goróval, a sötét lelkű pappal, aki elviselhetetlen testi és lelki kínokat okozva újra és újra felbukkan az életében, szembeszáll. Büntetésből a Kitaszítottak falujába száműzik. A hűséges szamuráj, Akio vele tart, a szárnyai alá veszi, és harcművészetekre oktatja a lányt, aki csak így képes elviselni, hogy férfiak kiszolgálására kényszerítik. Az okos gyermekből gyönyörű és bölcs nővé érő Rózsaszín Virágra, a mesélőre, aki történeteivel képes fékezni mások kegyetlenségét, felfigyel Micsimori kormányzó is. A férfi szerelemre lobban iránta, és magával viszi: ahogy megálmodta, Kozaisó immár egy szamuráj feleségeként, mint magas rangú úrnő áll férje mellett a Taira és a Minamoto nemzetség között kirobbant háborúban. És hamarosan bosszúja is beteljesül.

A lírai szépségű napló, „párnakönyv” egy különleges nő életét követi végig a 12. századi Japánban, aki megállja a helyét emberként, szamurájként és feleségként, aki soha nem adja fel, és tisztaságát, erejét és hitét megőrizve végül legyőzi a gonoszt.

Véleményem:

  Ilyen gyönyörű történetet már rég vettem a kezeim közé! Barbara egy új szerző volt számomra, és kicsit félve kezdtem bele, mert arra számítottam, talán nem fog tetszeni a stílusa, de ez pont hogy másképp történt! Annyira jól fogalmazott, a régi korokhoz is híven, csak úgy ittam a szavait. (köszönet érte a fordítónak is, aki vissza adta a hiteles hatását)

  A történetet szinte végig követni lehetett, jól ábrázolt, és mindenre részletesen figyelt. Ki milyen ruhát hordott, mit evett, vagy csak épp hogy járt-kelt a főszereplő közelében. 

  Nyomon követhettük a kis, Ötödik Leány életútját, hogyan fejlődik, szerez barátokat, tapasztaaltokat a világgal szemben. Miként éri meg a megrázkódtatásokat, a barátságokat, a hűséget, vagy csak épp, az igaz szerelmet. 

  Ami engem zavart (és talán az Ázsia fanok megértik velem együtt), azok a nevek voltak! Annyira ingerelt, hogy egyes szereplőnek a nevét magyarosítva láttam, hogy én találtam ki neki egyet. Pl.: Csiba földesúr - hát hol használnak ilyet a japánok, most komolyan? A Taisuke már sokkal jobb! És szerintem hosszú magánhangzóik sincsenek, mint a  Kozaisó. Bár meglepődtem, hogy az összes névben szerepet "i" betű. A végén jöttem erre rá, és jókat nevettem magamon vagy a véletlenen. 

És ami eddig még nem történt, szinte bele éltem magam a történetbe, és együtt éreztem minden mellék, ám fontos karakterrel. Miszuki [itt is!],  Tasiko  és Emi a szívemhez nőttek, ahogyan Akio, a szamuráj is. A végére már én magam is vonzódtam Tokikazuhoz! Sosem bánt rosszul Kozaisóval; tanította a harcművészetekre, az írásra, és még szerelmet is vallott neki! Ha nem lett volna Micsimori, szerintem őt választotta volna, vagy legalább is remélem, mert a sok feleség ellenére, szerintem Tokikazu Kozaisó iránt többet érzett, puszta gyengeségnél. (annyira aranyosak (lettek volna) együtt) 

  A történethez illő verseket, meséket mindig szívesen olvastam, mert egészen jól passzoltak a cselekvéshez, tetthez vagy gondolathoz. 

Üres fészek vár

Visszatérő darvakat

Kettesben szállnak

Szárnyuk szinte összeér

Tudják,merre az otthon

Még jobban megkedveltem az egész könyvet, mikor Kozaisó fellépett a gonoszokkal szemben. A kitartó és becsületes jelleméről páran példát vehetnének.

Gyönyörű olvasmány, ami szerintem megér egy kiadós utazást a 12. századi Japánba.~ 

J. L. Armentrout - Opposition

Fülszöveg:

Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiiktatnak a földön. Azonban a jó és a rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé válhat.

Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.

Egy valószínűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót…

(RÖVID) Véleményem:

Borító: Csak egy kicsit eltérő a sorozat előző köteteihez, de szerintem gyönyörű!! *-*

Szereplők: Igazság szerint senkit sem tudok kiemelni, kivéve persze Ethan-t, aki egy szemét mocsok volt! Daemon ugyanolyan szexi és aranyos, mint eddig volt. Katy egy jól szituált szuperhőssé avanzsált a részek folyamán, de közben ember is maradt. Dee -t eleinte nem akartam elfogadni. Azt, hogy ő is ilyen szektás barom lett kicsit rontott az imidzsén, de a szuperhős Katy cica mindent rendbe hozott! :') A mellék szereplők is haláli fejek voltak! Annyit nevettem Archer és Daemon beszólásain!
Aztán még nem mondtam Luc-öt, Beth-et, és az arumok vezetőjét. (akit csak így mellékesen megjegyeznék :D)

Cselekmény: Szerintem egyik könyvben se volt annyi kaland, akció, szerelmes rész, mint ebben az egyben! Mikor már fellélegezhetne az olvasó. jön a következő csapás, fordulat és ez tetszett! Nem aludtam el rajta, sőt! Sokkal inkább felpörögtem és faltam a sorokat! Egyik veszélyből be a másikból ki! Olyan Armentrout -os féle. ^^ 

Összegezve: Imádtam-imádtam ÉÉS IMÁDTAM! *O* Annyira lenyűgözőtt egy a sorozat, és annyi érzelmet váltott belőlem ki, hogy a legeslegjobb és kedvencnek neveztem ki! Bárkinek ajánlom, hiszen nagyszerű könyv, nagyszerű kötet!  

4K Book Tag

Köszönöm a meghívást, Vantana! Lássuk akkor, miből is áll ez a kis kihívás!

1. Szoktál nassolni olvasás közben?

Ha van mit, akkor persze! De egyébként nem szokásom.

2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?

Vizet? - költői kérdés.

3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy
magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?

A tankönyveimbe, max! De azért már nem vagyok hat éves, hogy firkáljak, mint egy bolond.

4. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz egy könyvben?

Sok szép könyvjelzőm van, ezeket használom rá. De van mikor egyiket sem találom, így egy darab cetli is megteszi.

5. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni a könyvet bárhol?

Igen, mert nem szeretem, mikor a cselekvés közepén hagyom abba a történéseket.

6. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?

Nem, sajnos én végig olvasom, bármilyen idegesítő. A rosszabb eset, hogy félbe hagyom, de nem szoktam könyveket hajigálni. :')

7. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?

Először megpróbálom kikövetkeztetni a szövegkörnyezetből, ha ez nem megy, nem akadok fent rajta, megyek tovább. Ha nagyon érdekel, akkor meg rákeresek a guglin. ;)

8. Mit olvasol most?

Az Oppositiont kezdtem el! *-*

9. Milyen könyvet vettél legutóbb?

J. L. Armentrout - Opposition ~ Ellenállás
10. Van kedvenc helyed vagy időpontod az olvasásra?
Ha csönd van, és a szobámba tehetem, nekem maga a kánaán! :D

11. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?

Attól függ, mellyire jó a sorozat/ egyrészes. Mindkét fajtából természetesen olvasok, meg jobb szeretem a folytatásos sztorikat.

12. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?

Diane Chamberlain - Kegyes hazugságok   << Nagyon jó könyv, és ajánlom mindenkinek!

13. Hogy rendszerezed a könyveidet?

Pont most, hétvégén rendezgettem a könyvespolcomat. Hát... alul vannak a krimik, felettük a szépirodalmiak, majd a kötelezőek egy kis vegyessel társítva,végül a vörös pöttyösök, vagyis a kedvenceim! ^^

John Green

John Michael Green 1977. augusztus 24-én született Indianapolisban, Indiana államban, az Amerikai Egyesült Államokban. Az orlandoi Lake Highland Preparatory School és a birminghami Indian Springs School diákja volt; az utóbbi az, melyet később az Alaszka nyomában című regénye helyszínének választott. John 2000-ben diplomázott a Kenyon College-on, angol és vallási tanulmányok szakokon. Egy interjú során elmondta, hogy az iskolában csúfolták, ezért tinédzserévei szerencsétlenül alakultak.

Megjelent könyvei 

- Alaska nyomában / Looking for Alaska (2005)
- Katherine a köbön / An Abundance of Katherines (2006)
- Let It Snow: Three Holiday Romances (Másik két történet: Maureen Johnson és Lauren Myracle) (2008)
- Papírvárosok / Paper Towns (2008)
- Will & Will / Will Grayson, Will Grayson (David Levithannel közösen) (2010)
- Csillagainkban a hiba / The Fault in Our Stars (2012)

John Green - Alaska nyomában

Fülszöveg:

Első pia 

Első balhé 

Első csaj 

Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. 

Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

Véleményem:

Ez a könyv csalódást hozott a Csillagainkban a hiba után. Teljesen nem az a megszokott John Green írás volt, és ez bosszantott! És még sok más dolog is.

A könyv tartalmát szó szerint utáltam, de valahogy még is megküzdöttem vele, mert már érdekelt, mi fog történni a végére. Az, hogy a tizenévesek mennyire féltek az élettől, csak az bizonyítja, hogy valójában még nem álltak rá készen. Nem álltak rá készen, hogy boldogok legyenek, hogy meg legyen a stabil pontjuk az életben. Értem én, hogy Green miért tűzdelt ilyen mélyről jövő üzeneteket a könyvbe, és hogy miért akarta, hogy szomorúnak hasson. De egy gyereknek, aki épp most bontogatja a szárnyát, közel van a felső oktatási tanulmányaihoz, miért tapossa le? Miért kell ilyen rossznak beállítani a "labirintust"? Az élet nem csak szenvedések sorozatából áll, de ha valaki így látja, hát őt eléggé tudom sajnálni. Nem mindenben a rosszat kell meglátni, vagy ha olyan helyzetben élsz, akkor segítségért kell folyamodni. Ennek a könyvnek a tartalma felér egy önkínzó, megsebzett és haldokló tiniknek szóló irományról. (tüsszentettem, tehát igaz) 

A szereplőkkel és azoknak a cselekedeteivel sem voltam kibékülve. Nem értem, miért kell mindig a rossz dolgokhoz nyúlni, hogy az embernek egy kis öröme legyen az életben.

Felháborító... és igazság szerint be is mutatja a mai világot. Hogy egyes emberek mennyire letudnak süllyedni, amikor már úgy érzik, nincs vissza út és csak mennek... Bármit megtesznek, hogy boldogok lehessenek. 

Bármennyire mutatja be a valóságot, én még egyszer ilyen depresszióban, könnyekben, hányásban és szexben úszó könyvet el nem olvasok, az egyszer biztos! 

HAMAROSAN...

ŐSSZEL MEGJELENIK A VÁNDORSÓLYOM K. 3. RÉSZE!!! *P* EL VAGYOK RAGADTATVA! :3

Leiner Laura - Hullócsillag

Bocsánat a sok kimaradásért, de mostanság nem volt időm leülni egy percet sem olvasni a vizsgák miatt. De ígérem, hogy nyáron ez más fordulatot vesz majd! Rengeteg elolvasatlan könyv vár rám, ezen kívül egy rendelt is, a drága Opposition! *-* Szóval akkor lássuk a mostani könyvet!

Fülszöveg:

Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.

Véleményem:

Igazság szerint semmi jót nem tudok hozzáfűzni. De kezdjük az elejétől!

Szereplők

A híressé vált unalmas lányka Beki/Bexi - siránkozós, mélybehatoló természetet vetít, ami nekem marhára nem jön be, úgyhogy inkább kreálok valami egyedit rajta kívül. Erősen próbál megfelelni másoknak, és inkább az ő jólétükért van, mintsem hogy magával törődjön. Mily’ nagylelkű!~

Az Önimádó Cortez hasonmás Nagy Márk - A jelleme még most sem nagyon változott, és még mindig olyan sötét, mint amilyennek az első részben megismertük. Azonban ebben a részben kiderül, hogy talán még is van neki egy jó oldala? Kizárt!

A Nem Is Értem Miért Vannak Benne A Könyvben Együttes Aszádék - Értem én, hogy nincs elég hülye a könyvben még így is, de miért kell tele tömni még ilyen karakterekkel is? Teljesen fölöslegesnek érzem ezt a sok ökörködést. És ha együttes, akkor talán egy nyomorult dalon kellene dolgozniuk, nem pedig ökörködni, és csak úgy lenni a világban! (albérlet nélkül, persze) Mert ha már valaki a zeneipar felé hajtja a fejét, akkor legyen elkötelezett, de tudom, Laura könyvei nem ilyenek!

A „Késtél gyerek” Geri - Elhiszem, hogy törekszik a csúcsra, és mindent megtesz, hogy egy kis hírnévhez jusson, azonban az indokok nem tisztázódtak. Most azért jelentkezett a műsorba, hogy együtt legyen Bekivel, vagy hogy bosszantsa, vagy hogy híresen több befolyása legyen és úgy készítse ki? … Annyira komplikált néha a szerelem. És ez a gyerek is!

A Hasonmás Lexi alias Evelin - Tipikusan az a szereplő, akit eleinte rossznak állítanak be, hogy legyen kit utálnunk (Hitler és a zsidók…), de aztán kiderül, hogy ő valójában nem tett semmi rosszat, sőt! Tulajdonképp ő volt az áldozat. Mint mindig. Hát hogyne! Nekem meg még mindig az a véleményem, hogy sem őt, sem pedig a főszereplő csajszit nem bírom, mindkettő ugyan olyan.

Történetről

Az eleje unalmas, csak is Nagy Márk siralmairól ír. - Igen, átérezzük, de ne menjünk át Egri Csillagokba, hogy több oldalon keresztül csak a tájról meséljen valaki!
A közepe vontatott, semmi nem történik azon kívül, hogy kivel veszett már megint össze a főszereplő.
Jaj! És a vége a legjobb! Ekkor tetőzik a csúcspont! Mikor minden össze-vissza lesz, olyan Leiner Laura módra. Elhagy valamit, elhagy valakit, őt elhagyják …  stb. És ez, mint egy újrahasznosított papír ismétlődik. Azt hittem, hogy a végére eldobom az agyam. Mondom, ilyen már nincs! Mikor lesz vége ennek? - Aztán rájöttem, hogy ennek van folytatása.

Igazság szerint semmi baj nem lenne ezzel a könyvel, ha nem lenne benne annyi megoldandó probléma. Úgy láttam, hogy még a drága írónő sem tudja kezelni a családi problémákat illetve a „munka” vagyis magát, a zenei megnyilvánulásokat. Túl sok a történés, és kevés az idő, hogy mindez rá férjen négyszáz oldalra.

 Az egész pedig (szerintem) egy szerelmes sztori lenne, bár nem tudom, nem vagyok Laura, de ha ezt a történetet annak szánja, akkor valamit nagyon rosszul csinál! Elcsépelt, nyálas viccekkel nem lehet levenni egyik nőt sem a lábáról. De mivel túl sok külső viszály történik, így nem marad idő a szerelmesekkel foglalkozni, ezért maradnak ők a végére. 

Nagyjából elmondtam, amit akartam. Tulajdonképp nem is tudom, mit akartam ezzel a poszttal mondani. Nem pontozok, mert ez a sorozat nem érdemli meg! Csupán azért olvasom el, hogy több könyv legyen, amit már magam mögött tudhatok. Ezt kérlek tartsátok tiszteletbe, és ne találjanak meg őrült fan rajongók! . . . 

Winter Wonderland Book Tag

Köszönöm a kihívást Vantanának! ^^ Mint azt ígértem, elhoztam az én variációmat. Aki szeretné kitölteni, az vigye nyugodtan! 

1. Melyik könyv elég vidám és édes, hogy felmelegítse a szívedet?

Jamie McGuire- től a Gyönyörű Sorscsapás !! ^^

2. Melyik a kedvenc fehér borítós könyved?

Nem olvastam fehér borítós könyvet, kivéve Orwell-től az 1984. De annak egészen... undorító a borítója. (amit én olvastam, azon volt egy évszám és név, és azon kívül semmi - a háttér pedig fehér színű!)

3. Ülsz egy szép, kényelmes székben, kezeslábas van rajtad és friss forrócsokit iszol, de milyen "szörnyet" olvasol éppen?

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

4. Elkezdett havazni, és eldöntöd, hogy hó csatázni fogsz. Melyik könyvkaraktert hívnád ki a harcra?

Nos, ha igazi küzdelmet szeretnék, akkor Katniss -t hívnám Az Éhezők Viadalából. 

5. Elkezd kialudni a tűz a kandallóban. Melyik könyv utolsó fejezetét áldozod fel, hogy kitépd és a tűzbe vesd?

Jay Asher - 13 okom volt... - Az egészet a tűzbe dobnám. 

6. Melyik könyvet szereted annyira, hogy elajándékozd valakinek idén Karácsonyra, mert ő még nem olvasta és szeretnéd, ha elkezdené?

Diana Chamberlain - Kegyes hazugságok - Egyszerűen imádtam, és aki még nem olvasta, annak odaadnám, feltéve, ha hamar visszakapom. ^^"

Jessica Day George - Éjféli Bál

Még mielőtt elkezdeném az ajánlómat, szeretném elnézést kérni az eltűnésemért. Hogy őszinte legyek, nem igen olvastam mostanság, mert más dolgokkal vagyok elfoglalva, azonban most "belehúzhatok", és akkor lássuk is az Éjféli Bál c. művet!

-------------------- OOOOOOO ----------------------

Fülszöveg:

Rose hercegnő a legidősebb tizenkét lánytestvér közül, akik arra kárhoztattak, hogy a gonosz Kőbezárt király palotájában, mélyen a föld alatt táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve átok ül rajtuk, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra – az igaz szerelemre. A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George megint megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük.

Véleményem:

Azt kell, hogy mondjam, hogy tetszett a könyv. Vagy is inkább a varázsa ragadott el, nem épp a történése. Gyerekkoromban láttam egy Barbie -s mese filmet, amire már nehezen emlékszem vissza, de körülbelül ugyanez volt az alapja.

Ami tetszett...

A történet eleje! Ahogyan az írónő bevezette Galen kicsiny utazását. Az a karakter mondjuk más szempontból is megfogott. Például, sosem olvastam, láttam olyan dolgot, hogy egy férfi kössön zoknit, vagy sálat. Annyira megdöbbentő volt ez az egész, és persze a közepe felé kiszámítható is, mert ha nincs az a fiú, akkor talán a hercegnők nem szabadulnak ki!

Tetszett még a nyelvezet. Mindig szerettem az olyan régies filmeket nézni, amiben nem "mai" nyelven, hanem eltérően kommunikálunk egymással. Ilyen például:

"Nos, felség, nem tagadom, jóképű vagyok, de aligha hibáztathat, ha tetszetős külsőm látványa olyannyira lenyűgözte, hogy azonmód ájultan rogyott össze."

A végén találhatók azok a kötésminták, amik szerepeltek a könyvben is. Mint például Rózsa vállkendője, vagy a fekete gyapjúlánc. (ennek majd nekiveselkedek ;) ) 

Ebből a kissé csipkelődős viszonyból a kertész és a hercegnő között már lehetett tudni, hogy mi lesz a vége a történetnek. De az még nem itt ér véget!

A borító is megragadott! Az a régies öltözet, és betűk...!! Ohh... egyből szemet szúrt! *-*

A kitalált nevek, országok is nagyot dobtak a kedvemre. Eddig mindig olyan unalmas város neveket olvastam, de most olyan....különlegességekre bukkantam, mint például Analúzia, Breton, de akadtak olyan ország nevek is, melyekről egyből megmondjuk, mik is azok. Példuál: Belgia, Spánia.

A hercegnők neveit sem lehetett túlságosan eltéveszteni, mert virágnevekből álltak. Rose, mint Rózsa, Írisz, Ibolya, Lili, mint Liliom, és stb.

Lehet, hogy hülyének fogtok nézni, de nekem a Kőbezárt király fiai is szimpatikusak voltak. Tudom, hogy gonoszok voltak, meg foglyul akarták volna ejteni a hercegnőket, de istenem! Nagyon élnék egy fekete palotában, ezüst fákkal, és tizenkét herceggel. :3 Vagy... ez csak az én elképzelésem, mindegy is... ^^" 

Ami nem tetszett...

A közepe fele már nagyon kezdett idegesíteni kedves Angier atya. Rettentő személyisége volt annak a férfinak, így jól is tették, hogy eltávolították az útból! 

A vége pedig már egyre borzalmassá vált! Mindenki megőrült, és már boszorkánysággal is vádolták a királyi családot. Már nem tudták, kit csukjanak le, mert ugye valakinek bűnhődnie kellett a történtekért. (amiért interdiktumot rendeltek el az országban > emiatt lázadások is kitörtek)

A történet vége felé a lányok már nagyon elkezdenek gondolkodni, (amit nem is értem, eddig miért nem jutott eszükbe) hogy elszökjenek onnan. 

Annyira bírtam, hogy Rózsa mindig olyan "pozitívan" állt hozzá a dolgokhoz. 

"Szegény Annát felakasztják boszorkányságért. Galent pedig megölik. Ők örökre itt maradnak vele, a bús komor fiaival."   - ha már egyszer van "felmentő sereged", drága Rózsa, akkor miért aggodalmaskodsz? Úgy is tudjuk, hogy meg fogsz menekülni, de persze a hatás kedvéért borzadjunk el ilyen miatt is, igen.... ez kell!

A Harcos c. fejezetben nem igen értettem a szituációt. Miért kellett Galent a gardrób szekrénybe bezárni, lefegyverezni? Ha annyira "veszélyes" lenne, akkor a börtönbe kéne záratni, és TELJESEN megmotozni, megkötözni! Hát mi ez már, hogy mindent elvesznek tőle, de a kése a csizmájában lehet! Eszesek!... Ha már csinálunk valamit, akkor azt normálisan! NE pedig össze-vissza! 

Honnan a francból vette Galne, hogy Rózsa meghal, ha nem végzi el a küldetését?! Mert ez teljes mértékben hülyeség! Rózsa feladata, vagy is szerződése az, hogy a legidősebb herceggel családot alapítson, és hogy a Kőbezárt király tudjon erőt meríteni valamiből... de ez... ez honnan jött?!

Ha Galen nem tudott volna kötni, senki sem menthette volna meg a hercenőket. Milyen logikus! Hát persze! Csak egy olyan rátermett ember képes erre a feladatra, aki a katonaságban szolgált, és van tapasztalata illetve a hobbija a kötés, mert miért ne? 

Ami megkérdőjelezhető cselekmény volt a könyvben

- Ha Anna, Maude királyné barátja, és a kertésszé lett Walter tudtak a meséről, és hogy mikre szánta el magát a királyné, miért nem tettek valamit ellene? Miért hallgattak, amikor tudták, ebből baj lesz?
- Máig sem tudjuk, hogy ki volt azaz öregasszony, (de feltételezések születtek róla) aki mindent tudott Galen következő lépéséről, és még varázstárgyakat is adott neki. 

Végezetül

Minden dac ellenére, szerintem aranyos kis mese volt a maga módján. Én élveztem, és azoknak ajánlom, akik egy kis kalandot keresnek maguknak, sok fekete palástú herceggel, bálokkal, és táncokkal, ja és egy kis KÖTŐTŰVEL! >< 3,5/5 pontot kap.

Ransom Riggs

Ransom Riggs 32 éves, Marylandben született, de Floridában nőtt fel. A Dél-karolinai Egyetem film és televízió szakán végzett, több díjnyertes rövidfilmforgatókönyvet is írt. Jelenleg Los Angelesben él, újságíróként dolgozik. Szenvedélyesen gyűjti a régi fényképeket, gyűjteménye csaknem 2000 felvételt tartalmaz. 

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children) az első regénye, 2011 júniusában jelent meg az Egyesült Államokban és rövid időn belül a sikerlisták élére került. Eddig 27 országnak adták el a kiadási jogokat és több folyamatban lévő tárgyalásuk van. Több nagy filmstúdió is versengett a regény megfilmesítési jogáért, melyek közül végül a 20th Century Fox nyerte el a lehetőséget. 

Jay Asher

Jay Asher 1975. szeptember 30-án született Kaliforniában. Amerikai író, a modern regényeket ír a tizenévesek. Az egyik legfontosabb kiadványainak a műfaja a fiatal felnőtt irodalom. A Tizenhárom okom volt 2007-ben jelent meg és a New York Times bestseller listájára került. Regényével hamar sikerlista élére került már 2007-ben. Jelenleg feleségével él.

Kendare Blake

Kendare Blake, fiatal író, Szöulban született, Londonban tanult, jelenleg Washington államban él férjével, akit legfőbb kritikusának tart. 

Már első, különleges stílusú könyvével elismerést szerzett magának. Második műve, a Vérbe öltözött Anna című, romantikus rémregény a sötét romantika jól sikerült darabja, amely különösen a tinédzser korosztály körében népszerű, és a szerző nem lesz adós a folytatással sem… 

Kendare Blake állatbarát, és állatmentő. Legnagyobb megmentettje egy őz volt, a legkisebb pedig egy egér. Családi életét macskákkal is megosztja, mert imádja őket (ezt igazolja a regényben szereplő, Tybalt névre hallgató cirmos). Ezenkívül rajong a görög mitológiáért, ritkán eszik vörös húst és jó úton halad a vegaság felé.

J.L. Armentrout

Született: 1980. jún. 11. 

A New York Times bestseller-írója. Ha nem ír akkor olvas. Sci-fi, fantasy és romantikus könyveket ír. Híres könyv sorozata a Luxen, amelyből Magyarországon már négy kötet is megjelent, de más sorozatot is írt még.

Férjével Nyugat Virginiában él. 

J. L. Armentrout - Origin

Fülszöveg:

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt. 

Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.

Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.

Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel. 

Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek? 

Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy? 

Együtt maradnak egyáltalán?

Véleményem: [Vigyázat! Helyenként cselekmény leírást tartalmazhat!]

Teljesen lesokkoltam. Így az egészet egybe véve. Azt kell, hogy mondjam. A folytatást már nagyon várom, mert így nem fejezhet be egy könyvet senki!Az egész olyan cselekmény dús volt, hogy alig győztem olvasni a sorokat. Mindig hozott valami újat.

Borító

Nekem a borító mindegyik sorozatnál nagyon tetszik. Látni lehet a szereplőket, egy-egy cselekményt, és mintha valahol azt hallottam volna, hogy az, aki rajta van a borítón, mint Daemon, az magyar. Nem tudom, hogy ebből mi igaz...

Szereplőkről és a történetről

Daemon és Katy; Istenem! Olyan aranyos páros! Mindegyik hozzátesz egy kicsit a másikhoz, és érezni lehetett, hogy érzelmi szinten is egyenlők. Daemon a makacs de védelmező szerepe még most is hangosan szólt. Katyaz a karakter, aki egyrészt nem idegesített fel a történetben, és a nyavalygásaival. Bár, az is csoda, hogy tűrte mindazt, amit vele tettek. Igazán elfogadnám barátnőmnek. Ahogy Dee-t is. Végre lehullott róla a kemény arca, és kibékültek Katy-vel. A legjobb pillanat az volt, mikor mindenki együtt volt, senki sem halt meg, és egyszerűen csak... éltek. Acher és Luc nagyon szimpatikusak voltak. Már akkor tudtam, hogy Acher jó lesz, mikor úgy bánt Katy-vel az 51-es körzetben. Paris csak egy hirtelen jött ember volt, akivel nem tudtam jobban megismerkedni, ezért nem tudtam őt "siratni", mikor megölték. Attól függetlenül örülök, hogy a jó oldalon harcolt.

 Egy kicsit a végén, a Las Vegasi "esküvőn" úgy éreztem, hogy ez elcsépelt téma volt. Mármint, értem én 'hogy összeakarnak házasodni' és véletlenül pont ott van Las Vegas, a lehetőségek és veszteségek helye, ahol keresték őket, de nekik fontosabb volt az, hogy kéz a kézben együtt legyenek. Még intenzívebb romantikázás! Szinte magam előtt láttam Daemon-t. És akkor anime orvérzés indul! 

  

Miért olvastam el?

Mert ez a sorozat nőtte ki magát a szívemben. Ha vége lesz, valószínű én is oda veszek... 

Végül...

Nem tudom, hányszor említettem a könyv jó oldalát. Annyi "rosszat"fűznék hozzá, hogy a végén nem kéne az olvasókat így otthagyni. Persze, tudom hogy van ötödik rész is, de annyira zavaró, mikor félbe marad egy cselekvés. Nekem annyira úgy jött le, hogy még koránt sincs vége annak, hogy eljöttek E.T -ék, és elmentek velünk Daemon-ék. Nem is nagyon értettem a végét. Miért kapcsolt ki az agyuk, és engedelmeskedtek Nekik? Megmagyarázhatatlan... de majd a következő, és gondolom, egyben utolsó rész mindenre választ ad. Én már nagyon várom, és aki olvasta, gondolom ő is. 5/5 pontot kap! 

Én is kérek olyan földönkívüli babát, amit Katy kapott. Olyan cuki lehet!:3

Becca Fitzpatrick

Nyolcévesen látta először A smaragd románca című filmet, minek hatására felmerült benne, hogy egy nap író lesz. Már gyerekként is nagyon szeretett olvasni. 2001-ben közegészségügyi szakon diplomázott le. Írással 2003 február 3-án kezdett foglalkozni, amikor születésnapjára egy írói tanfolyamot kapott a férjétől. Ekkor kezdte írni eddigi legsikeresebb könyvét, a Hush Husht. Miután befejezte a könyvet, eltette a fiókjába és belekezdett egy másik könyvbe The Tornado Interviews címmel, amivel második helyezést ért el a Utah Arts Counsel írói versenyén. Ennek a sikernek köszönhetően fordult vissza a Hush Hush felé. Csak 2008 júniusában került közelebb a kiadás felé, amikor is ügynökre talált Catherine Drayton személyében, akivel átbeszélték a regény gyenge pontjait, majd átírták és szerkesztették a könyv bizonyos részeit. Az újabb „b” verziót szeptemberben küldték el több kiadónak. A Simon & Schuster elég hamar élénk érdeklődést mutatott, és 2009-ben kiadásra került a regény.

Férjével és gyermekeivel Fort Collinsban, Coloradoban él.

Érdekességek

• Bár a Hush, Husht már azelőtt megírta, hogy az Alkonyat siker lett volna, a kiadója mégis azt kérte, hogy a biológiaórás részt írja át, mert az említett könyv elején is az van. Az írónő erre nem volt hajlandó, így az eredeti elképzelés alapján jelent meg a könyv.
• Tinédzser korában elégedetlen volt a hajával. A göndör fürtök kifejezetten idegesítették, és naponta egy órán keresztül próbálta kiegyenesíteni őket. Mára azonban megbékélt vele.
• Szeret kocogni.
• A legkedvesebb karaktere Vee, aki két jó barátnő személyiségének összegyúrásából keletkezett.
• Patch karakterét is egy korábban ismert emberről mintázta, de nem árulja el, ki is az.
• Más írókkal ellentétben (mint például Stephenie Meyer) képtelen írás közben zenét hallgatni, mert elvonja a figyelmét.
• A Hush Hush még meg sem jelent, máris 13 országban értékesítették a jogokat.

Diane Chamberlain

Egy új oldalt szeretnék indítani, amiben leírom azoknak az íróknak szerény életrajzát, munkásságát, melyektől olvasok. Fogadjátok szeretettel első szerzőnket, Diana Chamberlain-t!

Diana végzettségét tekintve szociális munkás, aki pszichológusként is praktizált. Párjávál, a fényképész John Pagliucával és két juhászkutyájával, Keeperrel és Cole-lal Észak-Karolina államban él. Számos bestseller szerzője; Titkok örvénye című regénye 2013-ban jelent meg az Alexandra Kiadó jóvoltából. 

Diane Chamberlain - Kegyes hazugságok

"Az embernek segítenie kell másokon, még ha ez nehéz is. Különösen akkor, ha nehéz."

Fülszöveg:

A tizenöt éves Ivy Hartnak egyedül kell gondoskodnia idős nagymamájáról, mentálisan zavart nővéréről, és nővérének kisfiáról is. Mindezt még nehezebbé teszi, hogy Ivy epilepsziás. A friss házas Jane Forrester megrögzött idealista, aki szociális munkásként kezd dolgozni az észak-karolinai dohányültetvényeken. Így ismerkedik meg Ivyval és családjával. 

A hatvanas években játszódó történet két kivételes nő, Ivy és Jane kapcsolatát meséli el. Súlyos feszültségekkel terhes korszak ez, amikor a közjó érdekében az állami törvények lehetővé tették a sterilizációit, és ahol a jómódú középosztály cukormázas élete és a szegények hétköznapi nyomorúsága között áthidalhatatlan szakadék tátongott. 

Munkája és a Hart család titkai súlyos erkölcsi dilemma elé állítják Jane-t: el kell döntenie, hogy segítsen-e Ivyn, vagy adja fel mindazt, amiben mindig is hitt.

Véleményem:

Figyelem! Csak az olvassa el, aki már hallott/láttott/szagolt volna bármit is a könyvről! Csak, hogy senkit ne érjen meglepetés!

Úgy gondolom, nem fogott meg ennél jobban egy könyv. Diana-tól ez az első olvasmányom, és azt kell, hogy mondjam, teljes mértékben lenyűgözött! Minden szereplő érzése átjött, és nem szoktam, de a végénél majdnem elsírtam magam.
 Az egész történet olyan egyedinek volt mondható. Tudom, hogy manapság már elég nehéz új dolgot alkotni, de a könyvből érzékeltem, nem csak egy-két hetes munkája volt benne az írónőnek.
 Átérezhetjük a szereplők gondjának súlyát, a munka nehézségeit, és/vagy örömeit, a szeretetet, a halált, az emberi kapcsolatok kiépítését, és még sorolhatnám! Fantasztikus élményben volt részem, mikor elkezdtem, nem tudtam abba hagyni, szóval... 

A szereplőkről alkotott képem

 Ivy: Erős teremtés. Együtt érző voltam vele, azonban nekem sok lenne, ha tizenöt évesen gyereket kellene szülnöm. De gondolom akkor kicsit másképp mentek a dolgok... Lényeges figura volt.
 Mary Ella: Semmilyen rokonszenvet nem mutatott, és kicsit idegesítő is volt. A "szépsége" fogott csak meg, ahogyan azt az írónő vázolta, azonban "fentebb" akadtak gondok. Nem csodálom, hogy a végén besokallt...
 Jane: Voltak olyan részek, amiben talán hasonlítottunk volna. Például, ha valaki rászorul arra, hogy segítsenek neki, kétség kívül tettem volna.
Nonnie: Érdekes egyéniség volt. Továbbá, bármilyen erősnek mutatja magát valaki, annál inkább érzékeny típus. Annál a résznél nála is eltört a mécses, mikor William baba eltűnt. 

A leginkább idegesített Jane férje. (akinek most nem jut eszembe a neve) Nem állt ki a felesége mellett, amikor neki szüksége volt rá, illetve folyton azt hangoztatta, hogy Jane-nek otthon kell maradnia, és vezetni a háztartást, mint minden rendes nő, és gyereket szülni. De végül örültem, hogy nem tartott sokáig a kapcsolatuk. 

Borító

Gyönyörű, és egyben tiszta! Nagyon szép lett. 

Miért olvastam el?

Egyrészt azért, mert a barátnőmtől ajándékba kaptam. Másrészt pedig; mert mindig szerettem volna egy olyan történetet megalkotni, ami a régi korban játszódik, és erre most alkalmam is nyílt. Kicsit.

Végül...

A történet gyönyörű, a szereplők pedig csak fokozzák a hangulatot. Mindenkinek tudom ajánlani, főképp lányoknak, mert azért mi érzelgősebbek vagyunk.;) 5/5 pontot kap! 

Leiner Laura - Késtél (2014)

Fülszöveg:

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Véleményem:

Nem akartam sokáig húzni ezt a vélemény kifejtős dolgot. Tulajdonképpen erről nem is akartam írni. Pár sort azért ide firkantok, hogy lássátok, én elolvastam a "csodák könyvét".

  Tipikus L.Laura könyv. Tini lamour, és a hétköznapi kavalkádok, amit most megfűszerezett egy kis pop zenével. Könnyű olvasmány, és bár elszórtan pár fiú olvas könyvet, azért ilyet nem olvastatnék velük. Egyrészt; filmekbe illő melodráma. Kettő; csupa negatív kisugárzás ért, miközben olvastam. Ez a fiúkra még károsabb hatást vetne. Tudom, az is, hogyha olvasnának, de most tekintsünk el ettől. 

A szereplők átlagosak voltak. Nem ragadta meg egyik sem a figyelmem, és nem, az a főszereplő csávó sem! Talpnyalók és társaik...

Szóval, a könyvet akkor ajánlom, ha L.Laura könyvfaló vagy, és csak így ismerkedtél meg az olvasással, illetve ha nem akarod megerőltetni magad egy kis krimivel, mindenképp olvasd el. Sőt! A következő részt is! Mert sajnos lesz második része. Esetleg harmadik. Nálam 2/5 pontot kap.
Nem várok sokat a második résztől sem, hiszen már nagyjából tudom, mire számíthatok a 'Laurás' könyvekből.