Fülszöveg:
Végre itt van a New York Times sikerlistás Gyönyörű sorscsapás nagy izgalommal várt folytatása! Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.
Nagyon örültem, mikor megkaptam a második részt, mert kíváncsi voltam, milyen lehetett Travis szemszögéből megtudni a dolgokat. Aztán egy kicsit csalódtam is.
A borítót nem említettem meg az első könyvnél, de ha már egyszer Galambnak szólítja, akkor miért egy pápaszemes lepke van mindegyik borítón? Miért nem egy szép, fehér galamb?
Nem szoktam egy könyvet kétszer elolvasni, de ebben a helyzetben azt éreztem, és mert ez is történt. A feléig eljutva félretettem, mert már eléggé untatott. Nem mutatott semmi újat, és a szereplők is kezdtek negatív hatással lenni rám. Viszont! Úgy éreztem, hogy Shepley és Travis testvérei voltak a legnormálisabbak a könyvben. Mindig azt vártam, hogy mikor jön az ő részük, mikor szólnak be egymásnak. Mintha tényleg egy kis családban lettem volna, aztán jött a két kis "rinyaberci" szerelmes, és mikor nem úgy alakultak a dolgok, hisztiztek, és kerülték a másikat érthetetlen okokból. Erősen próbálkoztam, hogy megértsem az érzelmi világukat, de valahogy nem ment, és mikor egy könyvben nem érezzük át a szereplők világát, akkor tulajdonképp értelmetlen is olvasni, kivéve ha a könyv egy nyáltól csöpögő, romantikus kis mézesmadzag. Mert ez a könyv az! Tele van szerelmes részekkel, ami nem rossz, mert egy ilyen könyvbe jó is ha van, mert hát némely embert ez foglalkoztat, de ez az "éhség", komolyan...
A végén írónőnk próbálja feldobni az eddig üres hangulatot egy jó kis tűzvésszel. Nem rossz, de lehetett volna jobb is. Mentsük, mi menthető! Kerek véleményem, hogy Travis szemszögéből csak a hiszti és a birtoklásvágy, önimádat jött le. Bár, nem hinném, hogy a drága írónk így vázolta le, de had maradjon meg ez így nekem. Abbyt meg már le sem írnám.
Ami még zavart, hogy tizenévesekről van szó. Akkor miért használnak olyan szavakat a káromkodás mellett, hogy;"Hova mégy? - Elmégy?" Ez kicsit furcsa volt számomra, és gyorsan át is alakítottam magamban köznapi nyelvvé.
Bár nem volt olyan rossz, mint hittem volna, a pozitív, hogy ők legalább egymásra találtak, és a vége azért teljes volt, és aranyos, ezért 5/3 pontot adok rá.
Nem tudom, elolvasom-e a kiegészítését, de ha egyszer a kezembe akad, akkor mindenképp írok arról is.
