Kendare Balke - A rémálmok lánya

Fülszöveg:

Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…

Véleményem:

Ez egy...hogy is mondjam...fogalmazzunk inkább szebben. Csalódtam ebben a könyvben. Már nem tudta visszaadni az első rész "szépségeit", és ezt borzasztónak találtam! De végül is, mindig azt mondják, az első a legjobb, ami utána van csak mese.

  Amik nem tetszettek benne: Rengeteg ellentét, szembeállítás. pl.: sötét van, alig lát el az orráig, de azért harcolni tud, és látja is (??) // nyáron majd lefagy az út, és kabátban üldögélnek (MIÉRT?!) ...stb.

  A cselekmény túl kiszámítható volt, és erőltetett jeleneteket figyelhettem meg. Főleg a végén, ami aztán már kiakasztott! Az utolsó lélegzetig harcolni, majdnem meghalni, de végül túlélni. Blablabla...
 Az is kicsit ingerelt, hogy azért mentek a káromkodások, de a fejezetet így kell elkezdeni:("Gyönyörű rózsák illatoztak, és lágy szellő lobogott a part mentén...") - Ez csak példa, de ez egy tizenévesnek készült könyv, nem világirodalom! Ez már azért túlzás!

  A szereplők... nem vagyok tőlük elragadtatva. Semmi újat nem hoztak, de a régi szerepüket sem veszítették el. Mondjuk Jestine eléggé idegesítő figura volt Carmellel együtt. Thomas a favourite! A legszimpibb, és mindenki más meg...

Ami tetszett...nos...olyan nem is volt. Ja de! Az, hogy elolvastam és kiváltotta belőlem a következő érzelmeket: megkönnyebbülés, harag, borús hangulat utána...

Az már szent, hogy én ezt el nem olvasom még egyszer. Sőt, aki teheti ne nagyon kezdjen bele, mert nem szívesen ajánlom. Csalódni fog benne, és az ugyebár rossz érzés az első részt illetően. 1/5 pontot kap.

Kendare Blake - Vérbe öltözött Anna

Fülszöveg:

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl. 

Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket. 

Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…

Véleményem:

   Miután elolvastam Orwell könyvét,  valahogy kedvet kaptam valami "könnyebb" elmajszolásához, és ezt a könyvet találtam meg az egyik könyves mappámban. Örültem, hogy le volt töltve, még ha legálisan is, mert érdekelt a történet. Az elejét azért kétszer olvastam újra, valahogy nem jött be, aztán végül belerázódtam az események kibontakozásába. Könnyedén felvettem a ritmust a szereplőkkel, így nem volt gond egyáltalán. 

   De, hogy miért is olvastam el, úgy igazából? Mert szeretem az olyan történeteke, amik kicsit misztikusak és lekötik a figyelmem. A szellemekkel éppen így vagyok, szeretem őket olvasni és az emberek szemszögéből megközelíteni, hogy ők hogyan képzelik el őket. 

   Ami megragadott, az a fő dolog, ami a vége felé van. Mi is történt Annával, mert nagyon izgatta a fantáziámat. Ki és miért ölte meg. És mikor ténylegesen megtudtam, azt hittem felszúrkálom azt az embert! Teljes mértékben felháborodottságot váltott ki belőlem, a legvégén a búcsú csóknál pedig elégedettséget. Annyira aranyosak voltak együtt, hogy nem tudtam leragadni a "miért"-nél. 

  A szereplők nekem nagyon szimpatikusak voltak, még Mike is, aki azért elég gyorsan távozott a repertoárról. Annával közös szimpátia alakult ki bennem, Cas-t pedig nagyon megkedveltem. A többiek is hozzájárultak azért, hogy színvonalas előadást nyújtsanak , mint "mellékszereplők." 

   Szerintem fantasztikus élményben volt részem, és gondoltam, hogy a végén, Kendare el fogja sütni a "volt szerelem, nincs szerelem" fő mondatát, és befejezetlenül hagyja a könyvet, amiben kicsit csalódtam, de szerencsére meg van a második rész, így hamarosan arról is hozok egy rövid beszámolót. Az értékelésem pedig...4,5/5 pont!

George Orwell - 1984

Fülszöveg:

1988-ban kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.

Véleményem:

Miért olvastam el? Ajánlották nekem, és amit úgy felvetnek, néha tényleg el is olvasom. Méghozzá anya ajánlotta, ezt a könyvet és az Állatfarmot is. Tulajdonképpen én már egész régen elkezdtem olvasni, csak úgy éreztem, nem értem még meg hozzá, így félbehagytam. Most így visszatekintve "öregebb fejjel" azt mondhatom, hogy Eric Blair, ismertebb nevén; George Orwell ezzel a könyvel tarolt. Mivel már két regényét olvastam, körülbelül vannak összehasonlítási szempontjaim.

Amit az Állatfarmban nem, azt az 1984-ben töviről hegyére kifejtette. Tévedésbe ne essünk, mert a két történet nem függ össze, csak történelmi szempontból. Viszont a lényege teljes mértékben ugyanaz. Az embereken gyakorolt nyomásról, az érzelmek visszaszorításáról, és a düh, harag kezeléséről. Ez a könyv annyi érzelmet váltott ki belőlem, kezdve a haraggal. Mérges voltam, dühös, zaklatott, mert ahogyan elterveztem magamban az eseményeket, hogy majd ez meg ez után így meg úgy jön, hát marhára nem úgy jött! Teljes mértékben átformálta az én gondolkodásmódomat is. 

 A szereplők nagyon jól vitték a történetet, főleg Winston. Hiszen az ő szeméből látjuk a sok borzalmat. Meglehetősen nyámnyilának, de aztán később kiderült egész bátornak tűnt a  helyzethez képest.
Julia egy kiéhezett nőnek mutatkozott a szememben, aztán az ő karaktere is formálódott. Teljesen átértékelődött a világnézetünk. Igen. Az enyém is és Juliáé is. Én is és ő is a könyv végére átmosott, és "tiszta elméjűek" lettünk. Ami nagy szó! 

 Tudom, hogy nem a külseje alapján kéne megítélnem a könyvet, de ez a fehér borító és rajta fekete számmal a dátum, valami borzalmas! Nem tellett több festékre, vagy kifogytunk az ötletekből? (Vagy csak rossz kiadványt fogtam a kezemben? NEM!) 

 A könyv, a leírások, a cselekmények fantasztikusak voltak! Nem találok és nem is tudnék bennünk hibát észlelni, ráadásul egy ilyen művet kritizálni nem igen lehet. Vajon honnan sejtette Orwell, hogy a jövőben ez a kemény diktatúra bekövetkezik? Méghozzá Magyarországtól nem is messze, Romániában?!
 Szó-mi szó, én valahogy ilyen elnyomásban, amit Orwell bemutatott, nem tudtam volna élni. Engem biztos kivégzett volna gyorsan a Gondolatrendőrség, vagy sírva futottam volna el egy másik országba, ami ugye lehetetlen volt. "Egy ember szívét nem, de gondolatát át tudod formázni." - ami igen nagy baj, mert az ember gondolkodás által váll egyénivé. 

J.L.Armentrout - Opál

Fülszöveg:

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. 

Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. 

Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. 

Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. 

Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. 

A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. 

Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. 

Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Véleményem:

Azt hiszem, sokat tanultam ebből a könyvből. Első az, hogy amikor tehetem, olvassak és posztoljak az élményekről. Pipa! Másrészt sok érzelem jött át. Például az izgalom, ami a végén úgy robbant, mint egy nagy tűzijáték, rengeteg fénycsóvát hagyva maga után.Vagy az érzelmeket. Semelyik könyv, amivel eddig találkoztam nem jelenítette meg az igazi kötődést a másik iránt, és végre nem az a nyálas, szerelmi részek voltak, amik egyes könyvekben, khm...Gyönyörű Sorscsapás triológa, hanem itt a nemi vágyakon kívül is volt egy fajta belső, és meleg szeretet, ami az én szívemet is megmelengette. 

 A borító most is csodás, és kifejezetten tetszik, hogy megjelenítik a szereplőket rajta.

A szereplő osztás. Változatlan. Változtatatlan. 

• Daemon-nek mindig is szexi hozzászólásai voltak a dolgokhoz. Imádtam, mikor egyfolytában máshogy ejtette ki Blake nevét, marakodtak Kate-el, vagy hogy Kate-et mindig cicának szólította, és innen jött az, hogy (az idézet nem teljesen pontos, de a lényege ugyanaz!); "Nagyon rossz vagy cica, ha nem nyugszol meg, kénytelen leszek venni neked egy gombolyagot, hogy azzal játssz." 
• Kate egy másik, nagyon másik személyiség Daemon mellett, és kifejezetten azt a jellemvonását emelném ki, ami engem is buzdított. A tenni akarás vágya. Az, hogy nem otthon akar ülni, míg más akár veszélybe is kerülhet. Mindig a barátait akarta védelmezni, ahogy Daemon is, és mindenki, de Kate-nél érződött leginkább ez az érzés. 
• Dee-t sajnáltam, hogy elvesztette Adam-et, és ezért teljes depresszióba esett, amiből is ilyenkor nehezen lábal ki az ember, de hogy Kate-et hibáztassa, mikor nem is ő ölte meg... Ilyenkor mindig kell a bűnbak, de szerencsére a vége felé ráeszmél, hogy azért tenni kéne valamit a barátságukért. 
• Blake. Egy rohadt strici. De komolyan! Nem bírtam a búráját, és mikor először elárulta a kis csapatot, már akkor mondtam magamban, hogy én nem bíznék meg még egyszer az ilyen alakokban, de nekik ugye nem volt lehetőségük, és persze, hogy belerohantak a szépen előkészített csapdában. Egy jó közmondást találtam rá: Egy háborúban ne bízz senkiben! Mert lehet, hogy épp a barátod döf késet az oldaladba. ~ És, hogy mennyire igaz! Kívülről tisztára szépfiú, belül pedig egy rohadék. De kellenek gonoszok is egy könyvben...nem?
• Dawson a cuki fiú! Teljesen együtt érzetem vele, annyira aranyos volt, bármilyen szomorú is volt közben. És teljes mértékben hűséges, amit nem lehet elmondani bármilyen férfiről. 
• A testvér jó fej volt, Andrew és Ash. Nagyot alakítottak ők is. Remélem a következő részben is szerepleni fognak. 

Tartalmilag is megfogott a könyv, és nem kellett arra várni, hogy történjen már valami. Minden sorban következett, és minden összekuszálva. Elrendezve és még is adrenalin löketet adva. 

Összességében:

Jennifer stílusa, az ahogyan ír, lehengerlő. Kedvenc íróim közé fogom sorolni őt, mihelyst megkaparítom a december 2-án megjelenő Origin-t, és jó vége lesz. Mert nem lehet rossz vége...

5/5 pontot kap, imádtam minden sorát és nem is bírtam letenni, csak éjfélkor, 373 oldal elolvasása után, és másnap első dolgom volt, hogy befejezzem. Szóval,  VÁRLAK ORIGIN. DE NAGYON!

Jamie McGuire - Gyönyörű Esküvő

Fülszöveg:

TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT. DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? 

Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!

Véleményem:

Csinos kiegészítése az első két kötetnek, s mivel ez a könyv nem volt olyan hosszú, én sem tervezem hosszan leírni a véleményem, csupán 150 oldal miatt. 

Különösebben nagy hatást nem gyakorolt rám, viszont az a rész, mikor Travis odaadta Abby-nek az anya levelét, nagyon megható volt, de ha nem mondták el vagy százszor, hogy; "Bárcsak ismertem volna anyádat..." "Anyukád jó teremtés volt..." - akkor egyszer sem. 

Úgy gondolom, mivel egy pár óra alatt el lehetett olvasni, és mivel nem egy külön kategóriához tartozik, mondhatom, hogy egy befejezése ennek a történetnek. 

És, ha már így a végéről beszélünk az egészre 3,5/4 pontot adnék. Nem magyarázkodok.:') Jó volt a könyv, de nem is. Tetszett is, meg nem is.