Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?
Vélemény:
Szerintem ez a könyv jól eltalálta azoknak a szívét akik hiszik, hogy lehet ilyen a világba, és mert miért ne lenne, illetve azokhoz is eljuthatott, akik nagy szerelem felhőben úsznak, és hogy ez az érzés számukra nem adatott meg.
Szerintem ez a könyv jól eltalálta azoknak a szívét akik hiszik, hogy lehet ilyen a világba, és mert miért ne lenne, illetve azokhoz is eljuthatott, akik nagy szerelem felhőben úsznak, és hogy ez az érzés számukra nem adatott meg.
Mindenki átesett már a nagy Őn, vagyis a plátói szerelmen. Ahogy édesen mosolyognak egymásra, együtt isznak és esznek, és hogy egy halom ajándékkal árasztja el a fiú a lányt. Aki ilyen habos édességre vágyik, annak ez nem ideális könyv. Az írónőről most hallok először, de egészen tehetséges, és korához képest jól tud fogalmazni. (Ez nem sértés volt Jamie!) Ezt a könyvet mintha teljesen a valóságból merítette volna, kisebb "lila köd-ben", és szerintem eszméletlen a szereplők kidolgozása. Megkedveltem Shepley-t, pedig nem ő a főszereplő. Travis személyisége lenyűgözően változott, ahogy bejött az életébe Abby. Abby pedig...nos...hisztérikus kirohanású, agyatlan nőszemély. Én nem értem, miért nem szertetettetik meg velünk a női főszereplőket? Miért kell mindegyiknek hisztiznie, vagy mindjárt halni készülve gyötrődnie? Sokkal egyszerűbben lehet visszautasítani a másikat, nem úgy, ahogy te tetted, drága Abby!
Ajánlás következne, ugye? Hát...azt elmondhatom, hogy elég romantikus, de még nem olyan Szürke ötven árnyalatos, akció és esemény dús, és szerintem megéri elolvasni. A leírások is nagyon kidolgozottak, érthetőek. (helyenként túlságosan is...khm...)
Értékeljünk! Én 5/4 pontot adok, hiszen minden könyvben van hiba! Csak azt az olvasó nem veszi észre. Helyenként túl nyálas, máshol pedig túl hisztizős volt, de a legjobb, amikor megnevettetett ez az egész szitu. Szóval örültem a szerencsének, Galamb! ~Ez olyan édes megszólítás! Nem?:)
Értékeljünk! Én 5/4 pontot adok, hiszen minden könyvben van hiba! Csak azt az olvasó nem veszi észre. Helyenként túl nyálas, máshol pedig túl hisztizős volt, de a legjobb, amikor megnevettetett ez az egész szitu. Szóval örültem a szerencsének, Galamb! ~Ez olyan édes megszólítás! Nem?:)
A sorozat további értékeléseit is elolvashatod, hiszen tervezem a befejezését. A második kötet már meg is van. Egyébként elsőre azt hittem, hogy ez csak egy könyv, aztán kiderült, hogy van még három része. De nem baj! Annál jobb!;)
