George Orwell - Állatfarm

Fülszöveg:

Orwell 1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul…

 

Vélemény:

Csupán a megdöbbentő igazság, semmi több! Aki már tanult a második világháborúról, és annak a "fejeseiről", az megérti, mi van leírva a könyvben. 

 Egy kicsit szörnyülködtem is rajta, de Orwell úgy írta le, ahogy az valójában megtörtént. Nem szépített, csak az embereket úgymond állatokra cserélte le, de a történetet nem hamisította meg. Csupá pár száz lap igazság.

Peter és Mary Harrison - Élet a születés előtt

Fülszöveg:

Az angol szerzőpáros, Peter és Mary Harrison szokatlan, nehezen értelmezhető vagy prófétikus álmokat, jelenéseket, kísértetsárásokat, „csodákat”, hit általi gyógyulásokat, „megérzéseket”, egybeeséseket, sorsszerű találkozásokat gyűjt immár évek óta, módszeresen. Több mint háromezer esettörténetből válogatták ki a Misztikus erők című könyv anyagát. A hol szomorú, hol mulatságos, hol hajmeresztő, hol mély értelmű történetek mindegyike azt látszik bizonyítani, hogy képesek vagyunk testünk zárkájából 

kiszabadulni. 

A testen túli tapasztalatban a hétköznapi emberek hétköznapi szituációkban kilépnek a saját testükből, és érző/gondolkodó énjük szabadon lebegve közlekedik a testüket körülvevő térben, a testüktől függetlenedve. Olyankor jótékony hatalmakkal – elhalt rokonokkal, néha csupán simogató-terelgető kezekkel – kerülnek kapcsolatba, máskor a múltba vagy a jövőbe nyernek bepillantást a lehető legváratlanabbul. 

Rövid időre átkerülnek egy nagyon személyes, fénylő, színes, meleg, jóindulatú, gazdagon bedíszletezett másvilágba. 

Néhány halálközeli élménytől eltekintve a legtöbb beszámoló „normális” körülményekről szól: a testelhagyások 

spontán módon jönnek létre. Nincs szó tehát mesterségesen előidézett állapotokról. Számos kutató szerint a halálközeli élmények kialakulásában a haldokláskor kiválasztódó endorfin hormonnak van döntő szerepe: ez a hormon a központi idegrendszerre hat, csökkenti a fájdalomérzést, és a morfiumhoz hasonlóan hallucinációkat kelt. 

A testen túli tapasztalatok, élmények részesei – minden rendű, rangú, korú, fajtájú, foglalkozású férfiak, nők és gyerekek – egybehangzóan állítják, hogy nem hallucináltak, hanem valóságot tapasztaltak meg: lelkekkel találkoztak, megérintette őket az, amit így nevezhetünk: isteni. 

A szerzőpáros népszerűsítő céllal dokumentumgyűjteményt állított össze. A Misztikus erők nem szenzációs, hanem tényközlő mű: közli, hogy mindaz, amit csodává tabusítottak – tény. Ezek a művek segíthetnek élni, segíthetik a lélek nevelését és kimunkálását.

Vélemény:

Engem mindig is érdekeltek a misztikus és a természetfeletti erők. Ezt most nem arra értem, hogy szeretem a vámpírokat vagy egyéb természetfeletti, kitalált lényeket. Hanem amin így tényleg gondolkodik az ember, és nem csak a világba beszélnek vele.

 Ez a könyv egészen megdöbbentő történeteket mesél el, és a vicc az, hogy mindezt csak 2-3 éves gyerek szájából. Hogy mik történtek vele, amikor még itt meg ott, meg még korábban élt. Az nekem még mondjuk feltűnt, hogy a szülők ennyire nem akartak hinni a gyereküknek. Ha egyszer váltig állítja, akkor miért nem jár utána, hogy tényleg igazat mond e a gyerek, vagy csak félre beszél? Ha tényleg nem mondtak neki otthon második világháborús történeteket, és jól letud rajzolni egy boszorkányt megfelelő felszereléssel, miért nem hisznek nekik? Érdekes.

 A könyv rengeteg élményt mesél, a halál előttről és ami utána következik. Mindenkinek merem ajánlani, hiszen ezek nem babonák. Ne hogy azt higgyétek! És még ha valaki nem is hisz ezekben, akkor is jó bele-bele lapozgatni. Már csak a furcsa történetek miatt is, ami engem megfogott.