Daniel Keyes - Az ötödik Sally

Fülszöveg:

Sally Porter az élet kellemetlen helyzetei ellen azzal védekezik, hogy elveszíti öntudatát. De ezzel nincs vége a dolognak. Mikor újra magához tér, új helyzetben találja magát. Az idő továbbhaladt és ő nem tud róla számot adni. Olyasmikre próbálják emlékeztetni, amiket tudtával nem követett el. Otthon olyan holmikat talál, amelyeket soha esze ágában sem volt megvásárolni. És amiket a férje összehazudott róla a válóperi tárgyaláson! Hogy hetekre eltünedezett, hogy hajlamos az erőszakra, hogy félmeztelenül táncolt egy mulatóban… El tudja ezt képzelni, dr. Ash? 

Igen, a pszichiáter el tudja képzelni. Ismeri ezt a betegséget, de szemtől szembe csak most találkozik vele először. Ez a többszörösen hasadt személyiség esete. A jámbor, félénk Sallyben négy további én lakozik, még saját nevük is van. Bella tömény érzékiség, Nola merő intellektualitás, Derry csupa jóindulat, Jinx pedig- tőle isten óvjon, ő maga a megtestesült agresszivitás. Ezeket a gyerekkorban lehasadt, önálló életre kelt személyiségdarabokat kellene szép sorjában visszaolvasztani a helyükre- létrehozni Sally valódi, gazdag, sokrétű személyiségét. A küzdelemnek dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, belsőleg belerokkant a hivatásába, kiégett, házassága tragédiába torkollt. Sally esete a próbakő: meg tud-e újulni, képes-e még valódi együttérzésre? Meg tudja-e tehát egymást gyógyítani orvos és betege?

Első benyomás:

Na most tudni kell, hogy Sallynek, a fő karakternek disszociatív személyiségzavara van. És innen adódnak a problémák. Nos, nem írnám le a háttért, amit bontogatok, de itt van a leírása, ha a könyvre klikkeltek. ;)

Miért érzem úgy, hogy ez a regény csak olyan cselekedetekből áll, mint a szex? De tényleg! Az első részig mást nem csinálnak a "szereplők", mint bajba kerülnek. Meg akarják őket erőszakolni, rámászni, stb...

Mint már említettem, nagyon érdekes szereplőket ismerünk meg. Róluk mondanék most egy kis véleményt.

Sally: Egy tipikus otthon maradó, főző-mosó-takarító nő, aki fél magától az Élettől. És lehet, hogy pont ezért alakultak benne ki a további személyiségek. Néhol nagyon idegesítő, amitől ennyire, mindentől fél. Bár nem csodálom, hisz azért már jó pár éve vannak neki "kimaradásai" az életből, de hát akkor is! Öltözzön normálisan, ne úgy, mint egy özvegy! - mondaná Derry.

Derry: Kedves személyiség, ő meséli el a történéseket, mivel ő valami "nyom", aki az összes személlyel tud kommunikálni. Helyre hozza a hibákat, amiket a többiek elrontanak. Eddig a kedvenc szereplőm. 

Jinx: Érdekes, és furcsa természete van. Nagyon durva modorú, a perverz férfiakkal elbánik a puszta kevézel is. Ő a történetben (eddig, de reméljük továbbra is) a "megmentő".

Nola: Művész lélek. Egyelőre még nem ismerjük meg jobban. Tudjuk, hogy szeret festeni és olvasni. És ő látta Éva három arcát (film) és ő olvasta a Sybil című könyvet, amiből megtudott sok mindent azokról a dolgokról, amik "ők" körülőttük forognak. Nola mesélte el Derrynek is ezt az egészet, aki ugye tud kapcsolatot létesíteni a többiekkel, hogy mondja meg Sallynek, szüksége lesz egy doktorra.

Bella: Furcsa, ilyesztő, szellemes, érzéki, és a férfiak elájulnak tőle. Kb. ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni Bellát. Az első rész végén ő egy kulcs fontos szereplő lesz, mivel Sally akkor hiszi csak el az egészet, amit Dr. Ash mond neki, mikor meglátja magát a tv-ben. Persze ott, akkor, Bellát látja, de MEGLÁTJA! És ez már haladás! :)

Sarah Dessen - Tökéletes

Fülszöveg

Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.

Véleményem

Az eleje, ennek a könyvnek halálos unalom volt. Kb. olyan volt, mint Gárdonyi Géza Egri csillagok c. műve, hogy több teljes oldalon bemutatja a tájat. De itt most nem a tájat mutatták be, hanem azt, hogy ennek a lánynak, hogyan és miért, és mikor halt meg az apja. Az mondjuk nem lenne olyan rossz, ha pl. elmondja, hogy miért, de hogy még azt az érzelmet is kivetíti, ami nem is tükröződik vissza, az olvasó átérzheti, de ez nagyon vontatott volt. A végére kezdett kibontakozni az a fajta káosz, amit egy tini regényben, vagy pedig épp egy amerikai showban láthatunk. Minden a feje tetejére áll, és a végkifejlett...! Két gondom volt ezzel a könyvel, és nem, nem a nyelvezete volt az! Hanem....
Először is. Az elején mindent részletesen leír az író, a karaktereket, a személyiségüket, a történet kezdetét. Ez tart kb. 200 oldalon át, MAJD újabb száz oldal arról, hogy Macy hogyan változik meg a nyár alatt, és a VÉGE......
Másodszor pedig a vége túl leegyszerűsített volt a káoszon kívűl. Ezt úgy értem, hogy szerintem a végét nem igazán fejezte be annyira csattanó szerűen. Oké, meg volt a csók, meg minden, de nem éreztem annyira át a szereplők érzelmeit, és így nem igazán tetszett, viszont az is igaz, hogy jól lekötötte a figyelmemet. Sok olyan szereplő volt benne, akiken vagy nevettem, vagy pedig elástam volna a föld alá. Most a végét említeném, hogy hogy tudott Jason, mikor vissza jött az Agytáborból olyat mondania Macy -nek, hogy írjanak egy listát, és azzal minden megoldódik. Írják le, mit nem szeretnek egymásba, vagy hogy mit terveznek a jövőbe, és ahhoz igazodjanak. Ez mekkora bunkóság már! Meg hogy email-en szakít vele. Oké, nem volt teljes szakítás, mert úgy írta, hogy szünetelni akar, de most milyen már ez!!! Én már akkor visszaírtam volna neki, hogy milyen egy idióta, és otthagytam volna.
Viszont volt pozitív dolga is a könyvnek, miszerint KÖNYV. És ezt nem lehet megkérdőjelezni. Ifjúsági regény, tehát ilyen magam korabeliknek ajánlanám. :)

10/8 pontot érdemel, mert voltak benne jó részek, ámbár kevés, de volt.

Ransom Riggs - Vándorsólyom k. különleges gyermekei

Fülszöveg:

Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár...
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjainál lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.

A Vándorsólyom kiasszony különleges gyermekei nyugtalanító, réges- régi fényképekkel illusztrált regénye élvezetes olvasmány mindazoknak, akik kedvelik a meghökkentő történeteket és a hátborzongató kalandokat.
A fiatal szerző első könyve 2011 júniusában jelent meg és röpke két hónap alatt a sikerlisták élére került.

Saját vélemény:

Először találkoztam ilyen jellegű történettel. Igazán egyedinek volt mondható, nem az a szokásos fantasy, hanem egy új és kifűrkészhetetlen dolog, ami felkelti sokakban a kíváncsiságot.
Nekem nagyon tetszett, a régi képekkel hangulatosabb volt, gördülékenyen ment az olvasás. A gyerekek szemilyisége fogott meg a leginkább. ert nem sokan találkoztok gondolom levitálló lánnyal, vagy láthatatlan fiúval. Érdekes, izgalmas, és a végén kicsit szomorónak mondanám. Komolyan, nem tudok róla rosszat mondani!
A történet pedig kb. arról szól, hogy Portman nagyapa mindig mesél az unokájának kalandos történeteket, és Jacob nem akarja neki elhinni, amíg meg nem bizonyosodik róla. Hogy hogyan került a nagyapja az árvákhoz, hogy hogyan ment el, és hogy mi fűzte oda egyáltalán. Minden kiderül, ha elolvasod ezt a könyvet. Nagy szívvel ajánlom mindenkinek, mert tényleg egy fantasztikus olvasmány. Nem tudok róla többet mondani, a szavak a könyvből fognak rád visszanézni. Így hát olvasd el! :)

2015 -re filmben is láthatjátok majd kedvenc szereplőiteket, jeleneteiteket. Tim Burton rendezésével. Mindenki kövesse nyomon, ez egy nagy élmény lesz!

Móricz Zsigmond - Árvácska

Szögezzük le, hogy én nem szeretem a magyar írókat. Föleg a régi, furcsa nyelvezetűeket. De ez a regény kicsit más volt. Móricz Zsigmond írta, akiről is azt kell tudni, hogy eléggé elbeszéléses költeményeket írt. Ilyen volt az Árvácska is. Egy kicsit nekem "sok" volt a regényből. Nem a lapjai, ha nem mert lassabban tudtam olvasni, a kelelténél. Ahhoz képset egy óra alatt meg voltam egy fejezettel,zsoltárral. A nyelvezetével nem voltam kibékülve, de mivel régen így beszéltek, nem vonhatom csak ezt az egy dolgot le, hogy rossz volt.

Ami viszont az eseményeket illeti, nos hát... elég érdekes, hogy az államiakat ennyire verték akkoriban. Nem vagyok kibékülve a régi stílussal, sem azzal, hogy egy gyereket mért vertek rojtosra, ha nem jól legeltették a disznót. Az amúgy sem az ő feladata lett volna, ha nem a gazdáé. Persze, ez szubjektív vélemény. Az a mocskos disznó Dudás, még szerencse, hogy fel akasztotta magát, mert komolyan én kötöttem volna fel a fára! Ekkora szégyent egy kislány számára...komolyan!
Eléggé sajnáltam Csörét. Nem járhatott iskolába, így beszélni sem tudott rendesen. Elég pösze volt, és ezért is lehurrogták a "szülei". Ebben a regényben tehát az elnyomás volt nagyon kiemelve. Hogy hogyan tudnak úgy kezelni egy nem saját gyereket, ahogy azt a törvény nem kívánja. Érezteti a szegény és a gazdag parasztok közti különbséget. Hogy a szegények (jelen esetbe Csöre) alá van rendelve a szüleinek, akik enni adnak neki, ruháztatják, és cserében erős kezű munkát várnak. Mindenhol mefigyelhető volt a regényben, bármilyen családhoz is került, mindenhol erősen bántak vele, dolgoztatták, viszont volt tető a feje fölött. Ami engem illet, én inkább megszöktem volna. Nem bírtam volna ki, amit Csöre mindennap megszenvedett. Nem volt tulajdonképpen rossz, csak nem bírtam volna abban a korban élni.  

Marni Bates - Segítség, Youtube-sztár lettem!

SPOILER! A fülszövegben egy átlagos lányt említ az író. Legalábbis arra utal. És valóban így volt. Egy tök átlagos lány a suli Menői közé keveredik "valamilyen módon". Igen, elég érdekes, hogy pont egy botrány hozza össze a "kiszemeltjével." Logan -nel. Én ezt egy átlagos gimis diáknak említeném, akinek csak egy kis hírnév kellett volna ahhoz, hogy megszerezze, amit akar. Ilyen mind a mesébe létezik!!! Nem történik olyan senkivel, hogy egy-két hét alatt megváltozik az élete, és híres lesz. Baromság! Lehet, hogy csak én vélekedek így, na de ha Youtubra teszik fel a megszégyenítő videót, akkor sem érne akkora hatást. Jelen esetben. Áhj!~ A szereplőkkel nem volt bajom. Volt, (mint mindig minden gimiben) egy fő gonosz csaj és két "követője". Meg voltak ugyebár a Menők, akik cikizték a Láthatatlanokat. A szereplő csajszi nem tetszett. Oké, hogy okos volt, de túl sokat nyavajgott, meg... nem. Nem az én stílusom volt. Viszont volt pár jó fej is benne, például Corey nagyon jól alakított még melegen is! És pont ő jön össze egy rocksztárral, meg hogy pont ŐK találkozzanak vele! Ezért nem szeretem az ilyen ifjúsági sorozatokat. Jó, meg minden, de nem kicsit térnek el a valóságtól. Egy kicsit túloznak, majd a végén jön a szokásos happy end, a szerelem, a kibékülés, a tisztázás stb... SPOILER VÉGE!
Ezért hát olyas embereknek ajánlom, akik először is; lányok, de a fiúk is nyugodtan a kezükbe vehetik, nem kapnak tőle fertőzést, nyugalom! És ezt egy kis szabad napon nyugodtan ki lehet olvasni Könnyű kis történet, de belőlem nem váltott ki semmilyen hatást. Egyszer el lehet olvasni, azt mondom.

Értékeléseim:

Borító: 5/5 - egy tini regénynek beillett a kinézete.
Kedvenc szereplő: Corey
Történet: 3/5 - túl kiszámítható volt

Leiner Laura - Bábel

Ugye Laurától megszokhattuk, hogy csak tini regényeket ír, kifejezetten a mi korunkbelieknek. És most sem okozott csalódást ez a könyv sem, viszont volt benne pár unalmas rész is. De....kezdjük az elején. Szóval.

A szereplőkre ténék rá első sorban. Mindegyiknek volt egy vicces tulajdonsága, amivel az író a könyv hangulatát akarta befolyásolni. Nagyon jó karaktereket talált ki, nekem leginkább a Szaszatetszett, és Boldi humora is nagyon megfogó volt. Hipó folytonos tüneteinek bemondásával várt láthatóvá, mert tudjuk, hogy nem főszereplő, de azért Laura is meg tud minket lepni, ha akar. (Főleg a könyv vége felé.) De persze ilyen egy 'cetlis beteg'. Aztááán...Kolos. Húú...KOLOS! Na igen, ez pont az a karakter volt, aki kulcsfontosságú szerepet töltött be, még ha nem is említette a könyv sokszor, de szinte ő volt mindennek a mozgatója, és még a humorát is bírtam. ;) Most ezzel a Zsófival nem tudtam mit kezdeni. Egyszerre volt szerencsétlen, vicces, és olyan....tinédzser, na! Kimondtam, tessék. Most sokan lehurrogtok emiatt, de nekem az ő karakter enem igen tetszett. Tökre máshogy csináltam volna a dolgokat, amik így... az élet során adódhattak volna. Most nem mondok példát, ez személyes vélemény. Napsiról órákig tudnék mit mondani. Igen. Tipikusan az a fajta lány, akit ha kilépsz az utcára, egyből keresel. Mert NINCS! Hol lenne már ilyen überjófej, és bombasztikus csaj, mint Napsi? Aki persze a modorával el ijeszti a fiúk többségét, de mindegy. :D

Erről a könyvről igazából csak a szereplőkről lehetne írni. Mivel mást nem nagyon tudunk, és ismerünk meg az események folytatásaként. Kicsit lassan haladt a történet, a felénél túl vontatottnak éreztem, de ez nem gátol meg attól, hogy jó véleményt mondjak. Nagyon élveztem, és egy napomat rászántam, hogy elolvassam a könyvet, amit ugye nem bántam meg. Egy közösséget ismerhettünk meg, és ez kb. olyan volt, mint a SZJG. Egy olyan élmény, amelyet nem tudunk elfelejteni. Tehát, ha jó kikapcsolódást keresel, és szeretnél kitörni a hétköznapokból, nevetni, és elfejeteni a rossz hangulatodat, akkor ez a könyv garantáltan neked való. ;)

J. L. Armentrout - Obszidián

Fülszöveg:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Vélemény

Nos ez igen érdekes olvasmány volt. Barátnőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, és tökre megörültem neki, hogy végre egy ilyen fajta könyvet is olvashatok. Eddig egy életrajzot kezdtem el, (Hitler) és az nem volt annyira érdekes, és eseménydús, mint ez a könyv. Na de lássuk, mi fogott meg benne.

Az eleje szinte ugyanúgy kezdődik, mint minden könyv szinte. Na jó, nem mindegyik, de a legtöbb igen. Épp költöztek, stb... A lányról kiderülnek dolgok, a családjával kapcsolatban is. De ugyan ez történik a szomszéd sráccal is, akivel az elején,- sőt az egész történetben - vívódik, veszekedik. Nagyon bírtam a megjegyzéseket, beszólásokat. Egy percig sem unatkoztam. Olyan kapcsolat jött létre Katy és Daemon között, hogy ez beillene egy jó kis romantikus filmbe. Úgy harcoltak egymás ellen, hogy észre se vették, még is mindkettőjük érzett a másik iránt valamit. De amikor olvastam azt a "családos" részt, amikor a...SPOILER!! amikor az űrlények tanácskoztak a nyommal kapcsolatban, tök olyan érzésem volt, mintha az Alkonyatba vetnék némi pillantást. Olyan család szeretők voltak mindannyian, és látszott rajtuk, hogy összetartanak. Olyan kis cukik voltak. Leszámítva persze Ash -t, akit ugye Dee bemutatott Katynek, és hát már akkor tudtam, hogy valami gubanc lesz azzal a csajjal. Jól tudtam. SPOILER VÉGE!!

A vége felé, ami már tényleg a vége volt, elhangzott egy párbeszéd. Oké, lapozni akartam tovább, és.... és nem volt több oldal! Nem azért mert kitépődött, hanem köszönetnyilvánítás volt utána, és tökre elkenődtem, hogy miért pont a tetőponton hagyják abba az eseményt? Bár a jó könyveknél így szokták, ami ilyen folytatásos.

A szereplők... szeretni valóak voltak, bár az elején Daemon kis megnyilvánulása eléggé megrettentett. De aztán egész jó fejnek bizonyult. Katyben az tetszett, hogy nem idegesített, mint pl. Nora a Csitt Csitt -ben. Egészen jó karakter volt ő is. Dee -ben az tetszett, hogy tökre aranyos, és segítőkész. És szereti a családját. ^^

A könyv borítóját meg nagyon eltalálták. Tökéletesen elképzeltem, ahogy a borítón lévő fiú játssza Daemont. (és el tudtam képzelni más perverz dolgot is. :p....) Szóval, ez egy nagyon jó kis könyv volt, tökre lekötötte a figyelmemet a tanulás helyett. Majd holnap belehúzok. Ezért 5/5 pontot érdemel. És már rendelem is a következő részét, az Ónixot.

Cassandra Clare - Csontváros

Fülszöveg:

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

Vélemény:

A történet egészen jól indult, nem az a monoton bekezdés, hanem a szerző már is egy izgalommal indított. Az egész történet is nagyszerűen volt megfogalmazva, viszont lehet, hogy az internet hibája miatt, de tele volt helyesírási hibákkal a "könyv." Mondom, lehet csak azért, mert letöltöttem, de hát...így is olvasható volt. A szerző minden tájleírást, és a szereplők jellemzését is remekül leírta, de én előtte megnéztem a film trailer -ét, és sajnos azokat a szereplőket képzeltem magam elé, nem pedig a saját "karaktereimet". Nagyon tetszett Jace stílusa, és ahogy Clary beszélt vele mindig. Nem volt benne egyetlen unalmas perc sem. Voltak néha vicces, vagy elszomorító párbeszédek, de nagyon jó lehetett követni. A kedvenc részem az üvegházas jelenet volt, amikor is Jace és Clary csókolóztak, bár még nem tudták magukról, hogy kik lesznek. Nagyon aranyos jelenet volt, kár, hogy közbe avatkozott Simon. Viszont a végében picit csalódtam. Oda valami csattanó szerű lezárást tettem volna. Valami olyasmit, ami arra sarkallja az olvasót, hogy folytassa a következő részt, mert megéri. Én folytatni fogom, bárhogyan is lesz. 

Összeségében jó kis misztikus regény sorozat első része volt, ajánlom mindenkinek.
4/5 pontból.

U.I.: Senki se töltse le netről, mert valami borzasztó a helyesírás, és a szemnek sem tett jót. Csak saját felelőségre!

Becca Fitzpatrick - Silence

Fülszöveg:

Ha már csak a csend marad, hallatszik végre az igazság hangja is? Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját. Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében. És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna. Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét.

Vélemény:

(Régebben íródott a vélemény hozzá, nem tudom átírni, hogy normális dolgot leírást kapjon, ezért itt nem történik semmi, ami "saját vélemény" lenne.)

Amikor végre elkezdtem olvasni, a közepe fele abba hagytam. Valahogy nem érdekelt túlzottan, sőt,... addig egy kicsit unalmasnak is mondható volt. De mikor folytattam, rájöttem, hogy igen is izgalmas dolgok kerülnek napvilágra. Annyira édes ebben a könyvben Jev! Cuki~cuki~cuki. ~w~ Ne nézzetek fanatikusnak! (Bár, az vagyok!)

Ennek a véleményezős izének semmi értelme nincs. Nem tudok róla más rosszat írni, nem vagyok benne járatos. Így szerintem innentől csak a "rosszabb" könyveket fogom kritizálni.
Már várom ennek a folytatását, a Finaly -t!! Ott bizony minden kiderül! *-* Remélem más is olvassa rajtam kívül, és velem együtt izgul.

Becca Fitzpatrick - Crescendo

Fülszöveg:

"A Csitt, csitt-ben tobzódnak a bukott angyalok, félangyal leszármazottaik és az ő gyermekeik, mindezt sűrű szexuális feszültség fűszerezi, tovább fokozva az izgalmakat" - (mtv.com) "Borzongató kezdés" - (Kirkus Reviews) "Letehetetlen, olvastatja magát." - (Girls' Life magaziné) "Magával ragadó szórakozás... A paranormális románc hívei el lesznek ragadtatva." - (Publishers Weekly) "A Csitt, Csitt légköre egészen egyedi. Ha az én középiskolás koromban is ilyen étvágygerjesztőén veszedelmesek lettek volna a fiúk, mint Folt, sosem akartam volna leérettségizni." - (Sandra Brown, sikerkönyv-író)

Vélemény:

Az eleje egész jól indult, a prológussal meg úgy ámblokk. A közepe felé viszont kezdett unalmassá vállni az egész. Túl sok volt az, hogy Nora veszekedett Folt-tal, meg maga a cselekmény leírása is. Írónönk biztos nem vette ezt számításba. De semmi gond. A végére pedig belehúzott, és történtek egymás után a váratlan fordulatok, amikről az ember nem is hitte volna, hogy megtörténhet. SPOILER VESZÉLY! Például, hogy Rixon ölte meg Nora apját, azaz nem is a biológiai apját, de mivel ugye Nora annak tekintette, így hát az volt. Viszont az nem esett le, hogy most akkor ki is volt a Fekete Kéz. Úgy rémlik, hogy Rixon. ~Legalább is azt hiszem.
Idegesített még, hogy mi volt Scott ügyével. Nem igazán izgatott a srác az elején, úgy gondoltam biztos csak egy mellék szereplő lesz. De aztán őt is jól bele fonták a történetbe. Végülis, nem volt rossz az Ő vége sem.
Viszont ami a legjobban bökte a csőröm, az két dolog volt. Hogy Nora azt hitte, hogy Folt Marcie -vel kavar. Viszont én ezt az elején tudtam, hogy nem így lesz, és nem is így volt. Ő is egy ilyen leszármazott/örökös volt, de őt nem kellett annyira félteni az apjának, mint Nora-t. A történetből lassanként kiderül, (a végén) hogy a két ellenség Nora és Marcie testvérek. Hú...ledöbbentem eléggé.
Aztán az utolsó dolog, hogy a végén miért, és hogyan, és kik viszik/fogják el Foltot?! Ez nem esett le, a többi összeállt. És egyáltalán mit keresett ott Mr. Millar?! És miért volt a barátja az a hülye Chauncey Langeais!?!? - Ez a könyv megind befejezetlen volt. Istenem, de nem szeretek találgatni! SPOILER VÉGE!

Na szó, mi szó, érdemes volt elolvasni. Kb. 300 oldalt olvastam el hét óra alatt. Ez egy remek teljesítmény, ugye? :D

Az értékeléseim alapján az első könyv sokkal érdekesebb volt, mert itt csak a végén derült ki minden, az elsőben meg folyamatosan. Én legalábbis úgy éreztem. Szóval erre a könyvre;

4,5/5 pontot adok, mert a közepe felé nem mutatott semmilyen cselekvés ábrázolást!

Becca Fitzpatrick - Csitt Csitt

Fülszöveg:

EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.

Vélemény:

Kezdjük talán az elején. A borító kifejezetten tetszett, hisz ábrázolta a történet cselekvéseit. Aztán mikor bele kezdtem az egész könyvbe, először a prológust nem tudtam sehova tenni. Majd utána világosodott ki, mikor is a végén történt egy "bizonyos cselekmény." -Ajánlom mindenkinek, hogy azt is olvassa el, aki nem szokta. Mikor haladtam a történettel, nem tudtam letenni, annyira érdekfeszítő volt, és az írónő is jól kitett magáért, mert nagyon könnyű olvasmány, és bizony nagyon hamar el lehet olvasni. Nekem három napomba telt, csak amiatt, mert vasárnap késő este kezdtem el. Viszont akadtak olyan részek is a történetbe, ami valahogy nem illett volna bele az "életbe". A kitalált személyeket tökéletesen el tudtam képzelni, mivel Becca leírta szépen a karaktert. Vannak benne romantikus jelenetek, amik nagyon aranyosak voltak. *_* Na, de itt nem áradozok. Majd meglátjátok.

Kedvenc szereplőm talán Folt volt. Nora rettenetesen idegesített a történet előrehaladtával. Annyira...idegesítő karakter volt, hogy már amikor történt vele valami, azt mondtam: "Háhá! Ezt megérdemelted!"

Összességében könnyű kis olvasmány, ha ügyes vagy egy-két nap alatt ki tudod olvasni.

Borító: nagyon szép kivitelezés: 5/5
Történet: helyenként hibák, hülye mondatok: 5/4
Kedvenc karakter: Folt