Móricz Zsigmond - Árvácska

Szögezzük le, hogy én nem szeretem a magyar írókat. Föleg a régi, furcsa nyelvezetűeket. De ez a regény kicsit más volt. Móricz Zsigmond írta, akiről is azt kell tudni, hogy eléggé elbeszéléses költeményeket írt. Ilyen volt az Árvácska is. Egy kicsit nekem "sok" volt a regényből. Nem a lapjai, ha nem mert lassabban tudtam olvasni, a kelelténél. Ahhoz képset egy óra alatt meg voltam egy fejezettel,zsoltárral. A nyelvezetével nem voltam kibékülve, de mivel régen így beszéltek, nem vonhatom csak ezt az egy dolgot le, hogy rossz volt.

Ami viszont az eseményeket illeti, nos hát... elég érdekes, hogy az államiakat ennyire verték akkoriban. Nem vagyok kibékülve a régi stílussal, sem azzal, hogy egy gyereket mért vertek rojtosra, ha nem jól legeltették a disznót. Az amúgy sem az ő feladata lett volna, ha nem a gazdáé. Persze, ez szubjektív vélemény. Az a mocskos disznó Dudás, még szerencse, hogy fel akasztotta magát, mert komolyan én kötöttem volna fel a fára! Ekkora szégyent egy kislány számára...komolyan!
Eléggé sajnáltam Csörét. Nem járhatott iskolába, így beszélni sem tudott rendesen. Elég pösze volt, és ezért is lehurrogták a "szülei". Ebben a regényben tehát az elnyomás volt nagyon kiemelve. Hogy hogyan tudnak úgy kezelni egy nem saját gyereket, ahogy azt a törvény nem kívánja. Érezteti a szegény és a gazdag parasztok közti különbséget. Hogy a szegények (jelen esetbe Csöre) alá van rendelve a szüleinek, akik enni adnak neki, ruháztatják, és cserében erős kezű munkát várnak. Mindenhol mefigyelhető volt a regényben, bármilyen családhoz is került, mindenhol erősen bántak vele, dolgoztatták, viszont volt tető a feje fölött. Ami engem illet, én inkább megszöktem volna. Nem bírtam volna ki, amit Csöre mindennap megszenvedett. Nem volt tulajdonképpen rossz, csak nem bírtam volna abban a korban élni.