Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…
Vélemény
Nos ez igen érdekes olvasmány volt. Barátnőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, és tökre megörültem neki, hogy végre egy ilyen fajta könyvet is olvashatok. Eddig egy életrajzot kezdtem el, (Hitler) és az nem volt annyira érdekes, és eseménydús, mint ez a könyv. Na de lássuk, mi fogott meg benne.
Az eleje szinte ugyanúgy kezdődik, mint minden könyv szinte. Na jó, nem mindegyik, de a legtöbb igen. Épp költöztek, stb... A lányról kiderülnek dolgok, a családjával kapcsolatban is. De ugyan ez történik a szomszéd sráccal is, akivel az elején,- sőt az egész történetben - vívódik, veszekedik. Nagyon bírtam a megjegyzéseket, beszólásokat. Egy percig sem unatkoztam. Olyan kapcsolat jött létre Katy és Daemon között, hogy ez beillene egy jó kis romantikus filmbe. Úgy harcoltak egymás ellen, hogy észre se vették, még is mindkettőjük érzett a másik iránt valamit. De amikor olvastam azt a "családos" részt, amikor a...SPOILER!! amikor az űrlények tanácskoztak a nyommal kapcsolatban, tök olyan érzésem volt, mintha az Alkonyatba vetnék némi pillantást. Olyan család szeretők voltak mindannyian, és látszott rajtuk, hogy összetartanak. Olyan kis cukik voltak. Leszámítva persze Ash -t, akit ugye Dee bemutatott Katynek, és hát már akkor tudtam, hogy valami gubanc lesz azzal a csajjal. Jól tudtam. SPOILER VÉGE!!
A vége felé, ami már tényleg a vége volt, elhangzott egy párbeszéd. Oké, lapozni akartam tovább, és.... és nem volt több oldal! Nem azért mert kitépődött, hanem köszönetnyilvánítás volt utána, és tökre elkenődtem, hogy miért pont a tetőponton hagyják abba az eseményt? Bár a jó könyveknél így szokták, ami ilyen folytatásos.
A szereplők... szeretni valóak voltak, bár az elején Daemon kis megnyilvánulása eléggé megrettentett. De aztán egész jó fejnek bizonyult. Katyben az tetszett, hogy nem idegesített, mint pl. Nora a Csitt Csitt -ben. Egészen jó karakter volt ő is. Dee -ben az tetszett, hogy tökre aranyos, és segítőkész. És szereti a családját. ^^
A könyv borítóját meg nagyon eltalálták. Tökéletesen elképzeltem, ahogy a borítón lévő fiú játssza Daemont. (és el tudtam képzelni más perverz dolgot is. :p....) Szóval, ez egy nagyon jó kis könyv volt, tökre lekötötte a figyelmemet a tanulás helyett. Majd holnap belehúzok. Ezért 5/5 pontot érdemel. És már rendelem is a következő részét, az Ónixot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése