Még mielőtt elkezdeném az ajánlómat, szeretném elnézést kérni az eltűnésemért. Hogy őszinte legyek, nem igen olvastam mostanság, mert más dolgokkal vagyok elfoglalva, azonban most "belehúzhatok", és akkor lássuk is az Éjféli Bál c. művet!
-------------------- OOOOOOO ----------------------
Fülszöveg:
Rose hercegnő a legidősebb tizenkét lánytestvér közül, akik arra kárhoztattak, hogy a gonosz Kőbezárt király palotájában, mélyen a föld alatt táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve átok ül rajtuk, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra – az igaz szerelemre. A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George megint megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük.
Véleményem:
Azt kell, hogy mondjam, hogy tetszett a könyv. Vagy is inkább a varázsa ragadott el, nem épp a történése. Gyerekkoromban láttam egy Barbie -s mese filmet, amire már nehezen emlékszem vissza, de körülbelül ugyanez volt az alapja.
Ami tetszett...
A történet eleje! Ahogyan az írónő bevezette Galen kicsiny utazását. Az a karakter mondjuk más szempontból is megfogott. Például, sosem olvastam, láttam olyan dolgot, hogy egy férfi kössön zoknit, vagy sálat. Annyira megdöbbentő volt ez az egész, és persze a közepe felé kiszámítható is, mert ha nincs az a fiú, akkor talán a hercegnők nem szabadulnak ki!
Tetszett még a nyelvezet. Mindig szerettem az olyan régies filmeket nézni, amiben nem "mai" nyelven, hanem eltérően kommunikálunk egymással. Ilyen például:
"Nos, felség, nem tagadom, jóképű vagyok, de aligha hibáztathat, ha tetszetős külsőm látványa olyannyira lenyűgözte, hogy azonmód ájultan rogyott össze."
A végén találhatók azok a kötésminták, amik szerepeltek a könyvben is. Mint például Rózsa vállkendője, vagy a fekete gyapjúlánc. (ennek majd nekiveselkedek ;) )
Ebből a kissé csipkelődős viszonyból a kertész és a hercegnő között már lehetett tudni, hogy mi lesz a vége a történetnek. De az még nem itt ér véget!
A borító is megragadott! Az a régies öltözet, és betűk...!! Ohh... egyből szemet szúrt! *-*
A kitalált nevek, országok is nagyot dobtak a kedvemre. Eddig mindig olyan unalmas város neveket olvastam, de most olyan....különlegességekre bukkantam, mint például Analúzia, Breton, de akadtak olyan ország nevek is, melyekről egyből megmondjuk, mik is azok. Példuál: Belgia, Spánia.
A hercegnők neveit sem lehetett túlságosan eltéveszteni, mert virágnevekből álltak. Rose, mint Rózsa, Írisz, Ibolya, Lili, mint Liliom, és stb.
Lehet, hogy hülyének fogtok nézni, de nekem a Kőbezárt király fiai is szimpatikusak voltak. Tudom, hogy gonoszok voltak, meg foglyul akarták volna ejteni a hercegnőket, de istenem! Nagyon élnék egy fekete palotában, ezüst fákkal, és tizenkét herceggel. :3 Vagy... ez csak az én elképzelésem, mindegy is... ^^"
Ami nem tetszett...
A közepe fele már nagyon kezdett idegesíteni kedves Angier atya. Rettentő személyisége volt annak a férfinak, így jól is tették, hogy eltávolították az útból!
A vége pedig már egyre borzalmassá vált! Mindenki megőrült, és már boszorkánysággal is vádolták a királyi családot. Már nem tudták, kit csukjanak le, mert ugye valakinek bűnhődnie kellett a történtekért. (amiért interdiktumot rendeltek el az országban > emiatt lázadások is kitörtek)
A történet vége felé a lányok már nagyon elkezdenek gondolkodni, (amit nem is értem, eddig miért nem jutott eszükbe) hogy elszökjenek onnan.
Annyira bírtam, hogy Rózsa mindig olyan "pozitívan" állt hozzá a dolgokhoz.
"Szegény Annát felakasztják boszorkányságért. Galent pedig megölik. Ők örökre itt maradnak vele, a bús komor fiaival." - ha már egyszer van "felmentő sereged", drága Rózsa, akkor miért aggodalmaskodsz? Úgy is tudjuk, hogy meg fogsz menekülni, de persze a hatás kedvéért borzadjunk el ilyen miatt is, igen.... ez kell!
A Harcos c. fejezetben nem igen értettem a szituációt. Miért kellett Galent a gardrób szekrénybe bezárni, lefegyverezni? Ha annyira "veszélyes" lenne, akkor a börtönbe kéne záratni, és TELJESEN megmotozni, megkötözni! Hát mi ez már, hogy mindent elvesznek tőle, de a kése a csizmájában lehet! Eszesek!... Ha már csinálunk valamit, akkor azt normálisan! NE pedig össze-vissza!
Honnan a francból vette Galne, hogy Rózsa meghal, ha nem végzi el a küldetését?! Mert ez teljes mértékben hülyeség! Rózsa feladata, vagy is szerződése az, hogy a legidősebb herceggel családot alapítson, és hogy a Kőbezárt király tudjon erőt meríteni valamiből... de ez... ez honnan jött?!
Ha Galen nem tudott volna kötni, senki sem menthette volna meg a hercenőket. Milyen logikus! Hát persze! Csak egy olyan rátermett ember képes erre a feladatra, aki a katonaságban szolgált, és van tapasztalata illetve a hobbija a kötés, mert miért ne?
Ami megkérdőjelezhető cselekmény volt a könyvben
- Ha Anna, Maude királyné barátja, és a kertésszé lett Walter tudtak a meséről, és hogy mikre szánta el magát a királyné, miért nem tettek valamit ellene? Miért hallgattak, amikor tudták, ebből baj lesz?
- Máig sem tudjuk, hogy ki volt azaz öregasszony, (de feltételezések születtek róla) aki mindent tudott Galen következő lépéséről, és még varázstárgyakat is adott neki.
Végezetül
Minden dac ellenére, szerintem aranyos kis mese volt a maga módján. Én élveztem, és azoknak ajánlom, akik egy kis kalandot keresnek maguknak, sok fekete palástú herceggel, bálokkal, és táncokkal, ja és egy kis KÖTŐTŰVEL! >< 3,5/5 pontot kap.
