Fülszöveg:
A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.
Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…
Véleményem:
Miután elolvastam Orwell könyvét, valahogy kedvet kaptam valami "könnyebb" elmajszolásához, és ezt a könyvet találtam meg az egyik könyves mappámban. Örültem, hogy le volt töltve, még ha legálisan is, mert érdekelt a történet. Az elejét azért kétszer olvastam újra, valahogy nem jött be, aztán végül belerázódtam az események kibontakozásába. Könnyedén felvettem a ritmust a szereplőkkel, így nem volt gond egyáltalán.
De, hogy miért is olvastam el, úgy igazából? Mert szeretem az olyan történeteke, amik kicsit misztikusak és lekötik a figyelmem. A szellemekkel éppen így vagyok, szeretem őket olvasni és az emberek szemszögéből megközelíteni, hogy ők hogyan képzelik el őket.
Ami megragadott, az a fő dolog, ami a vége felé van. Mi is történt Annával, mert nagyon izgatta a fantáziámat. Ki és miért ölte meg. És mikor ténylegesen megtudtam, azt hittem felszúrkálom azt az embert! Teljes mértékben felháborodottságot váltott ki belőlem, a legvégén a búcsú csóknál pedig elégedettséget. Annyira aranyosak voltak együtt, hogy nem tudtam leragadni a "miért"-nél.
A szereplők nekem nagyon szimpatikusak voltak, még Mike is, aki azért elég gyorsan távozott a repertoárról. Annával közös szimpátia alakult ki bennem, Cas-t pedig nagyon megkedveltem. A többiek is hozzájárultak azért, hogy színvonalas előadást nyújtsanak , mint "mellékszereplők."
Szerintem fantasztikus élményben volt részem, és gondoltam, hogy a végén, Kendare el fogja sütni a "volt szerelem, nincs szerelem" fő mondatát, és befejezetlenül hagyja a könyvet, amiben kicsit csalódtam, de szerencsére meg van a második rész, így hamarosan arról is hozok egy rövid beszámolót. Az értékelésem pedig...4,5/5 pont!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése