George Orwell - 1984

Fülszöveg:

1988-ban kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.

Véleményem:

Miért olvastam el? Ajánlották nekem, és amit úgy felvetnek, néha tényleg el is olvasom. Méghozzá anya ajánlotta, ezt a könyvet és az Állatfarmot is. Tulajdonképpen én már egész régen elkezdtem olvasni, csak úgy éreztem, nem értem még meg hozzá, így félbehagytam. Most így visszatekintve "öregebb fejjel" azt mondhatom, hogy Eric Blair, ismertebb nevén; George Orwell ezzel a könyvel tarolt. Mivel már két regényét olvastam, körülbelül vannak összehasonlítási szempontjaim.

Amit az Állatfarmban nem, azt az 1984-ben töviről hegyére kifejtette. Tévedésbe ne essünk, mert a két történet nem függ össze, csak történelmi szempontból. Viszont a lényege teljes mértékben ugyanaz. Az embereken gyakorolt nyomásról, az érzelmek visszaszorításáról, és a düh, harag kezeléséről. Ez a könyv annyi érzelmet váltott ki belőlem, kezdve a haraggal. Mérges voltam, dühös, zaklatott, mert ahogyan elterveztem magamban az eseményeket, hogy majd ez meg ez után így meg úgy jön, hát marhára nem úgy jött! Teljes mértékben átformálta az én gondolkodásmódomat is. 

 A szereplők nagyon jól vitték a történetet, főleg Winston. Hiszen az ő szeméből látjuk a sok borzalmat. Meglehetősen nyámnyilának, de aztán később kiderült egész bátornak tűnt a  helyzethez képest.
Julia egy kiéhezett nőnek mutatkozott a szememben, aztán az ő karaktere is formálódott. Teljesen átértékelődött a világnézetünk. Igen. Az enyém is és Juliáé is. Én is és ő is a könyv végére átmosott, és "tiszta elméjűek" lettünk. Ami nagy szó! 

 Tudom, hogy nem a külseje alapján kéne megítélnem a könyvet, de ez a fehér borító és rajta fekete számmal a dátum, valami borzalmas! Nem tellett több festékre, vagy kifogytunk az ötletekből? (Vagy csak rossz kiadványt fogtam a kezemben? NEM!) 

 A könyv, a leírások, a cselekmények fantasztikusak voltak! Nem találok és nem is tudnék bennünk hibát észlelni, ráadásul egy ilyen művet kritizálni nem igen lehet. Vajon honnan sejtette Orwell, hogy a jövőben ez a kemény diktatúra bekövetkezik? Méghozzá Magyarországtól nem is messze, Romániában?!
 Szó-mi szó, én valahogy ilyen elnyomásban, amit Orwell bemutatott, nem tudtam volna élni. Engem biztos kivégzett volna gyorsan a Gondolatrendőrség, vagy sírva futottam volna el egy másik országba, ami ugye lehetetlen volt. "Egy ember szívét nem, de gondolatát át tudod formázni." - ami igen nagy baj, mert az ember gondolkodás által váll egyénivé.