John Green - Alaska nyomában

Fülszöveg:

Első pia 

Első balhé 

Első csaj 

Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. 

Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

Véleményem:

Ez a könyv csalódást hozott a Csillagainkban a hiba után. Teljesen nem az a megszokott John Green írás volt, és ez bosszantott! És még sok más dolog is.

A könyv tartalmát szó szerint utáltam, de valahogy még is megküzdöttem vele, mert már érdekelt, mi fog történni a végére. Az, hogy a tizenévesek mennyire féltek az élettől, csak az bizonyítja, hogy valójában még nem álltak rá készen. Nem álltak rá készen, hogy boldogok legyenek, hogy meg legyen a stabil pontjuk az életben. Értem én, hogy Green miért tűzdelt ilyen mélyről jövő üzeneteket a könyvbe, és hogy miért akarta, hogy szomorúnak hasson. De egy gyereknek, aki épp most bontogatja a szárnyát, közel van a felső oktatási tanulmányaihoz, miért tapossa le? Miért kell ilyen rossznak beállítani a "labirintust"? Az élet nem csak szenvedések sorozatából áll, de ha valaki így látja, hát őt eléggé tudom sajnálni. Nem mindenben a rosszat kell meglátni, vagy ha olyan helyzetben élsz, akkor segítségért kell folyamodni. Ennek a könyvnek a tartalma felér egy önkínzó, megsebzett és haldokló tiniknek szóló irományról. (tüsszentettem, tehát igaz) 

A szereplőkkel és azoknak a cselekedeteivel sem voltam kibékülve. Nem értem, miért kell mindig a rossz dolgokhoz nyúlni, hogy az embernek egy kis öröme legyen az életben.

Felháborító... és igazság szerint be is mutatja a mai világot. Hogy egyes emberek mennyire letudnak süllyedni, amikor már úgy érzik, nincs vissza út és csak mennek... Bármit megtesznek, hogy boldogok lehessenek. 

Bármennyire mutatja be a valóságot, én még egyszer ilyen depresszióban, könnyekben, hányásban és szexben úszó könyvet el nem olvasok, az egyszer biztos!