Fülszöveg:
Nora és Folt azt hitte, immár maguk mögött hagyták a bajokat. Hank nincs többé, a csúf vendettának véget vethetnek. Ám Hank - akaratlanul - után Nora válik a nefilek vezetőjévé, és be kell fejeznie, amit előde elkezdett.
Vagyis el kell pusztítania a bukott angyalokat. El kell pusztítania Foltot.
Nora ezt sosem tenné meg így hát tervet készítenek Folttal. Elhitetik a világgal, hogy szakítottak, és belülről alakítják át a rendszert. Nora meggyőzi a nefileket, hogy hibát követnek el, ha a bukott angyalok ellen szállnak hadba, Folt pedig megtud mindent a másik oldalról, amit csak képes. Megállítják a háborút, mielőtt egyáltalán elkezdődne.
Azonban még a legalaposabban kidolgozott tervek is sokszor félresiklanak. Norát mindenestől igénybe veszi új szerepe, és az addig sosem tapasztalt hatalom vonzásába esik.
Vélemény:
Mivel ez egy befejező kötet, örültem, hogy elolvastam. De nem csak ezért. Szerettem a történetet, mert magával ragadó volt, és most elengedtük. Nagyban nem változott a korábbi kötetektől, ugyan olyan sajátos hangulatot teremtett. Ami még mindig csípte a csőrömet, az a női főszereplő, Nora Gray. Annyira idegesítő némely jelenetben, és annyira értetlen, hogy komolyan, félbe hagytam miatta az olvasást. Foltot sem nagyon értettem, hogy tud mindig Nora-val lenni, és hogy tudja megvédeni. Persze, a szerelem elvakítja a látást. Ami viszont kis pozitívum, hogy Vee-ről is kiderülnek dolgok, és nem érezzük annyira mellékszereplőnek szegény lányt. Scott most is hozza a formáját, bár a végén sajnáltam. Pont a jó szereplőkkel történik ilyen, hát ez milyen má?! Dante-t legszívesebben felrúgtam volna, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is el, szóval egy jó pont az írónak! Marcie nem érdekelt túlzottan, bár volt egy olyan rész, ahol "fontosabb" szerepet játszott, de az a cselekedete is kudarcba fulladt, tehát mondhatni, semleges szereplő volt.
A történet, az események egészen megközelíthetők voltak, bár volt, ahol néha valóságszertűlenül írta le, bár ebben a könyvben mi nem valóságszerű? Azért örültem, hogy a végén minden jóra fordul, és persze tudtam, hogy ez lesz, mert mégsem egy Shakespeare könyvet vettem a kezembe, hanem egy vörös pöttyös könyvet, ahol várható, hogy a jó nyer, a gonosz pedig veszít. De valahol ez fordítva van. . .
Azoknak ajánlanám, akik egy kis újdonságot, kevés humort és mély, bensőséges szerelemről akarnak olvasni. Mert ebből a könyvből aztán nem hiányzik! Értékeléseim alapján ez a könyv 4/5 pontot érdemel. Jó befejezés volt, és örültem hogy olvashattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése