Leírás:
Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.
Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben.
Vélemény:
Ma úgy voltam vele, hogy rászánom magam, és elolvasom. Körülbelül hét és fél órán át lapoztam a könyvet, minden lapjait, és azt kell, hogy mondjam, minden hülyeséget, ami az írónőtől származik...elenyész! Hogy miért? Mert rendkívül jól ábrázolta az emberi helyzeteket, a viadalt, és a szerelmet. Mármint, azt nem lehet csak úgy ábrázolni, de valahogy annyira aranyos volt a kapcsolat Peeta és Katniss között. De lehet, hogy inkább a szereplő személyisége nyűgözött le. Édes volt, és kész! Katniss-t egy elég temperamentumos lányként mutatják be, pedig valójába ő sem különbözik a többi szereplőtől. Cinna és Haymitch szerethető karakter, és remélem a következő könyvben több szerephez jutnak.
Egy nagy problémát nem értettem. De lehet, hogy nem is probléma, hanem inkább hiba. Vagy életérzés?! Hogy miért zárják őket egy nagy terepre, ahol egymást kell öldökölniük? Nem éreznek utána megbánást, vagy valamit? Mert ha például én megölném a vetélytársamat, az lehet, hogy részben jó lenne, és közelebb kerülnék a győzelemhez, de utána biztos nem tudnék mosolyogni, beszélni, de úgy még... beszélni sem. Vagy, hogy kinek az ötlete volt ez? Több gyereket berakni, és hagyják, hadd öljék meg egymást, nem számít, ha többé már nem mennek haza. Ez az egy kis bökkenő volt, viszont én a történetben nem láttam semmi kifogásolhatót.
Az író jól bemutatta a túlélés lehetséges eszközeit. (Lehet, hogy sok filmet nézett.) És nem volt nehéz elképzelni sem, miként érezhettek a szereplők egy adott pillanatban. A karakter és a táj leírása is nagyon jól passzolt a szövegkörnyezethez.
A kedvenc részem a vége felé volt, mikor Peeta és Katniss összehabarodtak. Ha a legvégén nem is, annyira édesek voltak! Jó párt alkottak! Vagy amikor próbálták egymást ápolni, mikor Peeta lázas volt. De amit hiányoltam a végéről, hogy nem írta le, milyen volt a találkozás a családjával és Gale-lel. Hogy oda bökött volna egy csípős beszólást, és Prim jól megölelgette volna. Vagy valami hasonló, kedves véghez számítottam. De ami mondjuk a második illetve harmadik részben volt öldöklős jelenetek teljesen elvitték ezt a hangulatot. Végtére is nem mindig lehet happy end, ugye?
Bárkinek tudom ajánlani, aki szereti a kalandot, és nem csak tini regényekre vágyik. ;) Én erre a regényre 5/4,5 pontot adok, hisz azért még is valószerűtlen dolog játszódik le, ami az író fantáziájában ez még lehet gyönyörű, de a könyvben mássá válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése