Ezt a könyvet még a Vateráról be akartam szerezni, csak nem volt időm megrendelni, meg pénzem se nagyon volt, de egyszer az egyik kiránduláson eszembe jutott, hogy az egyik osztálytársamnak meg van ez a könyv, így megkértem, hogy hozza el nekem, és ...elkezdtem.
Az elején...nem is tudom...úgy kezdődik, hogy "Kate-nek, mert sírt" ez a "Kinek ajánlom" c. lapnak az oldala. Hát mondom, oké...lapoztam az oldalakat, és alig tartottam a tizenötös oldalon, észre vettem, hogy már a tízen valahányadik fejezetnél tartok. Már akkor kicsit furcsálltam, de nem izgatott. Ha megy a történet így is, akkor oké. És az is szembe tűnt, hogy itt nem egy ember szemszögéből meséli el a dolgokat, hanem Sam és Grace, a két főszereplő helyzetéből. Nem olvastam még ilyet, szóval egyrészt meglepett.
A történet...kb. olyan, mintha az én fejemből pattant volna ki. Mintha gyorsan leírtam volna, mi is legyen, és úgy adtam volna be a kiadóhoz. De tényleg! Semmi összefüggést nem láttam, és lehet, hogy én vagyok a vak, de nekem ez a történet nem mondott semmit. Még a légszívszorítóbb jelenetnél is csak röhögtem, vagy néztem bambán. És akkor jöhetnek a negatívumok, hogy milyen szemét vagyok ezzel a könyvel szemben. Lehet. De hogy tud az író olyat kitalálni, hogy a farkasok azért változnak át, mert hideg van? Komolyan! És ezzel most nem az írót akarom bántani, de még is...hogy született ez így..meg? Aztán meg alig tudtak valamit egymásról. Mármint a két főszereplő. Sam és Grace. Az oké, hogy Sam megmentette kiskorában Grace-t, és ő nem változott át farkassá, na de miért hitték azt, hogyha csak hat éven keresztül bámulják egymást az ablakból, vagy ha Grace kiszór neki egy kis kaját a hátsó udvarba, akkor ők járnak? (A közepe fele kiderül, miért mondom ezt. Az édesség boltban,- aki olvassa/olvasta.)
Grace. Hát persze. A női főszereplő. Nekem nem volt szimpi, nem tudom miért. Sam-mel mondjuk sokkal jobban szimpatizáltam. Ő ismerte az irodalmat, amiről Grace-nek fogalma sem volt. Egy szép vers, egy jó dalszöveg. Ez oldotta fel bennem azt a "feszültséget", amit a könyv okozott. De itt nem jó feszültségre gondolok, hanem valami olyasmire, hogy kb. mindig azt mondogattam magamban;"Mindjárt vége! Nyugi!". Ez olyan, mintha néznél, vagy olvasnál valamit, de nem tetszik, még is végig csinálod, mert már nem sok kell hozzá, hogy kiderüljenek a dolgok.
Ami így "jobban" megfogott, hogy a végére kezd valami cselekmény kibontakozni, és PONT akkor hagyja abba drága írónőnk a történetet. Pont akkor kezdene már érdekelni, hogy mi a franc...de nem. Nem. Lezárja, és a következő kötetre hagyja, mi is fog történni valójában a befecskendezett Jack-kel, az idióta Isabel-lel, vagy a szép szemű Sam-mel. Mert lehet, hogy az író úgy írta le az utolsó sorokat, hogy Sam visszatért, és nem farkasbőrben, megfertőzve, hanem teljesen épen, egészségesen. Nem szenvedett, mint Jack, amikor beadták neki az agyhártya gyulladásos anyagot. Bár nem tudjuk, lehet, hogy az a kicsi, amit belé fecskendeztek, az hatott jobban, az erdőben. Télbe, fagyva. És hip-hop, teremt rajta ruha, és nem változott át mínusz kilenc fokba. Na jó, ezt már túl veséztük, de akkor is. Röhejes.
Úgy írják, hogy 2009 egyik legsikeresebb könyve. Lehet, hogy sok benne az érzelem, az irodalmiság, vagy éppen az, amire minden tini vágyik. A szerelem. De egyik sem volt nekem megragadó. Számomra nem. Én most kritikus szemmel néztem ezt a könyvet, lehet, hogy nem kellett volna, és akkor úgy írnám le, hogy minden szép és jó benne, az író fantasztikusat alkotott. De nem. Itt tényleg kifejtem a saját véleményemet, még ha ez másoknak nem is tetszik, szóval...MINDEN lehetséges. Az is lehet, hogy a következő részt is el fogom olvasni, vagy nem. De ez a könyv nálam csak 1/5 pontot kap.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a vérfarkasokat, és a romantikát. Többet nem tudok írni erről a könnyről, bocsánat.
A történet...kb. olyan, mintha az én fejemből pattant volna ki. Mintha gyorsan leírtam volna, mi is legyen, és úgy adtam volna be a kiadóhoz. De tényleg! Semmi összefüggést nem láttam, és lehet, hogy én vagyok a vak, de nekem ez a történet nem mondott semmit. Még a légszívszorítóbb jelenetnél is csak röhögtem, vagy néztem bambán. És akkor jöhetnek a negatívumok, hogy milyen szemét vagyok ezzel a könyvel szemben. Lehet. De hogy tud az író olyat kitalálni, hogy a farkasok azért változnak át, mert hideg van? Komolyan! És ezzel most nem az írót akarom bántani, de még is...hogy született ez így..meg? Aztán meg alig tudtak valamit egymásról. Mármint a két főszereplő. Sam és Grace. Az oké, hogy Sam megmentette kiskorában Grace-t, és ő nem változott át farkassá, na de miért hitték azt, hogyha csak hat éven keresztül bámulják egymást az ablakból, vagy ha Grace kiszór neki egy kis kaját a hátsó udvarba, akkor ők járnak? (A közepe fele kiderül, miért mondom ezt. Az édesség boltban,- aki olvassa/olvasta.)
Grace. Hát persze. A női főszereplő. Nekem nem volt szimpi, nem tudom miért. Sam-mel mondjuk sokkal jobban szimpatizáltam. Ő ismerte az irodalmat, amiről Grace-nek fogalma sem volt. Egy szép vers, egy jó dalszöveg. Ez oldotta fel bennem azt a "feszültséget", amit a könyv okozott. De itt nem jó feszültségre gondolok, hanem valami olyasmire, hogy kb. mindig azt mondogattam magamban;"Mindjárt vége! Nyugi!". Ez olyan, mintha néznél, vagy olvasnál valamit, de nem tetszik, még is végig csinálod, mert már nem sok kell hozzá, hogy kiderüljenek a dolgok.
Ami így "jobban" megfogott, hogy a végére kezd valami cselekmény kibontakozni, és PONT akkor hagyja abba drága írónőnk a történetet. Pont akkor kezdene már érdekelni, hogy mi a franc...de nem. Nem. Lezárja, és a következő kötetre hagyja, mi is fog történni valójában a befecskendezett Jack-kel, az idióta Isabel-lel, vagy a szép szemű Sam-mel. Mert lehet, hogy az író úgy írta le az utolsó sorokat, hogy Sam visszatért, és nem farkasbőrben, megfertőzve, hanem teljesen épen, egészségesen. Nem szenvedett, mint Jack, amikor beadták neki az agyhártya gyulladásos anyagot. Bár nem tudjuk, lehet, hogy az a kicsi, amit belé fecskendeztek, az hatott jobban, az erdőben. Télbe, fagyva. És hip-hop, teremt rajta ruha, és nem változott át mínusz kilenc fokba. Na jó, ezt már túl veséztük, de akkor is. Röhejes.
Úgy írják, hogy 2009 egyik legsikeresebb könyve. Lehet, hogy sok benne az érzelem, az irodalmiság, vagy éppen az, amire minden tini vágyik. A szerelem. De egyik sem volt nekem megragadó. Számomra nem. Én most kritikus szemmel néztem ezt a könyvet, lehet, hogy nem kellett volna, és akkor úgy írnám le, hogy minden szép és jó benne, az író fantasztikusat alkotott. De nem. Itt tényleg kifejtem a saját véleményemet, még ha ez másoknak nem is tetszik, szóval...MINDEN lehetséges. Az is lehet, hogy a következő részt is el fogom olvasni, vagy nem. De ez a könyv nálam csak 1/5 pontot kap.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a vérfarkasokat, és a romantikát. Többet nem tudok írni erről a könnyről, bocsánat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése